Az ódán nyelv (kiselőadás)
2008.04.20. 16:56
Az ódán nyelv
Történelem, források:
- Dánia: állami nyelve a dán nyelv (dánok, németek)
a) külbirtokok: Grönland (eszkimók), Färöi szigetek (färöiek)
- történelem:
a) Skĺne 1658-tól (roskildei béke – dán-svéd háború) tartozik Svédországhoz => nyelvjárásuk ma is közelebb áll a dánhoz, mint a svédhez
b) 1397-1814-ig Norvégia a dán királyság része => Izland is Dánia része (Norvégia külbirtoka)
- források:
a) legrégebbi emlékek: i. sz. 800-tól rúna feliratok
- rúnakövek: feliratos síremlékek a viking kalandozások korából
b) dán vikingek játszották a legnagyobb szerepet Kelet-Anglia és Normandia jelentős területeinek skandináv kolonizálásában => szókincs
- angol:
ˇ husband = férj – husbond(e) = házigazda, gazda
ˇ to take = vesz – tage
ˇ sky = ég – sky = felhő
ˇ law = törvény – lov
- francia:
ˇ équiper = felszerel – skib = hajó, skipa = (fel)szerel
c) népnyelven írt kéziratok későn jelentek meg
- 13. sz. Codex Runicus
ˇ rúnákkal írt törvénytárt tartalmazó kézirat
- 14. sz. sok törvénykönyv, legendatöredékek, orvosi könyvek
- Valdemars Jordebog (Valdemár király topográfiája)
ˇ gazdag névanyag => skandináv helynévkutatás alapkönyve
- 14-15. sz. vallásos irodalom: legendák, imakönyvek, moralizáló irományok
ˇ jó részük nem eredeti, hanem svéd fordítás
- 15. sz. végén jelenik meg az első nyomtatott dán könyv: Dán verses krónika (Den danske Rimkrřnike)
Az ódán nyelv:
- morfológia:
a) rúnaemlékek nyelve közel azonos a viking kori norvég és svéd feliratokéval
- hangtan:
a) szókezdő „hr” -kapcsolat egyszerűsödése „r” –ré (9. sz.)
- Hrólfr (óizlandi) ~ Roulfr (ódán) – Rolf
b) monoftongizáció
- steinn (ói.) ~ stēn (ód.) – kő
- dauđr (ói.) ~ tuţr (ód.) – halott
- 13. sz.
a) sokkal nagyobb az eltérés az ónorvégtól és az óizlanditól, de az ósvéddel annál több a hasonlóság
b) nincs egységes irodalmi norma => hatalmas nyelvjárási különbségek
- az ódán korai szakasza (koraközépkor)
a) mghg utáni helyzetben álló germán p, t, k megmaradt
- gripć – megfog
b) megkülönböztették a t és az ţ („th”) hangot
- tak – végy ≠ thak – tető
c) lezárult a monoftongizáció folyamata
- bein > ben – csont, auga > řghć – szem, leysa > lřsć – old
d) másodlagos u-umlaut (akárcsak az ósvédben) nem állt be
- lond (ói.) ~ land (ód.) – országok
sőt i-umlaut sem
- tekr (ói.) ~ takćr (ód.) – (ő) vesz
e) szóvégeken a mellékhangsúlyos mghg-k szinte minden nyelvjárásban redukálódtak
- bćrć – visz, visel (< bera), varć – voltak (< varu), bondć – paraszt, gazda (< bóndi)
f) névszói ragozás szétesése
- először a N óészaki végződése kopott le, így egybeesett az A-val
ˇ dagr (ói.) – nap
- a sjćllandi dialektus a D-ot is beleolvasztotta, így E. sz-ban csak egy általános esetet és a G-et különböztette meg, T. sz-ban pedig csak általános eset volt
ˇ E. sz. pl.: thiuf – tolvaj, -t, -nak, thiufs – tolvajé
ˇ T. sz. pl.: thiuf – tolvajok, -at, -nak, -é
- jyllandi nyelvjárás sokszor globálisan feladta a főnévragozást
- névmás jobban megőrizte a paradigmarendszerét, így egyfajta diaszisztémát alkotott a nyelvtani rendszeren belül
- szókincs és szintaxis konzervatív maradt
- az ódán késői szakasza (késői középkor)
a) rohamos fejlődés az ósvéddel párhuzamosan
b) 1300 körül
- ā > ō, bizonyos hangcsoportok előtt a > o, va- > vo-
ˇ vagn > vogn – szekér
- mshg + l/r után régi „iu” > y
ˇ fliude > flyde – folyik
- régi p, t, k a mghg-k után b, d, g-vé zöngésedett
ˇ gripe > gribe – (meg)fog, bite > bide – harap, ake > age – utazik
ˇ bizonyos dialektusokban réshangok lettek (v, đ ~ th, g ~ gh) – III. VAGY DÁN MSHG-ELTOLÓDÁS
O I. a zárhangok szabályszerű eltolódása - német
O II. vagy ófelnémet mshg-eltolódás
- hátsó nyelvállású mghg-k előtt gh > w
ˇ lywe – hazudik (úfn. lügen), mawe – gyomor (úfn. Magen)
elöl képzett mghg-k után gh > j
ˇ vei > vej – út (úfn. Weg), flři > flřj – szállt (úfn. flog)
- ld, nd kapcsolatokban a „d” asszimilálódott
ˇ holle – tart (ang. to hold, n. halten), binne – köt (ang. to bind, n. binden)
- a nyílt tőszótagban álló rövid mghg megnyúlt
ˇ tale – beszél, leve – él
c) 16. sz-tól már biztos volt střd (pillanatnyi hangszálzár a hang képzésekor)
- kezdetben fonetikai, majd fonológiai jelenség is
ˇ hund (ejtsd: hun’ - itt a střd), de hun (ejtsd: hun)
- a kettős intonációs rendszer (pár nyelvjárást kivéve, amelyek nem ismerik a střd-öt) kiküszöbölődött
- az ódán kor vége
a) a névszói G jele egységesen „-s” lett
b) mghg-ra végződő semleges nemű főnevek Tsz-nak jele is egységesült > „-r”
- rige – állam > riger – államok
a mshg-ra végződőek (korábban Esz. = Tsz.) „-e” jelet kaptak
- hus – ház > huse – házak
c) az „-ere” végű főnevek véghangzója lekopott (mint a németben és az angolban)
- dommere > dommer – bíró
d) szórend és a mondatszerkesztés módosult, a szókincs pedig feltöltődött alnémet elemekkel (Hanza)
- szövegmutatvány
„Fathćr oc mothćr ćr sun oc dotćr nest at ćruć. sun til ful lot. oc dotćr til half lot; ćn of at giftćs sun ćller dotćr ćllćr bathe. liućnde fathćr oc mothćr. tha farć the af bo. sun mćth ful oc dotćr mćt half lot. allć ćin ful lot sum therć fathćr haućr. for utćn fćthrinis iorth. oc the aruć ćr han ćrfdć sithen han fec therć mothćr. ćllćr therć mothćr sithen hun fec therć fathćr.”
(Sjćllandi Törvénykönyv. 13. sz. vége)
|