Az európai integráció kezdete az 1945 és 1950 közötti időszakra tehető: 1948-ban hozták létre az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezetet és 1949-ben az Európa Tanácsot. 1950-ben megalakult az Európai Szén- és Acél Közösség, 1957-ben pedig az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia Közösség. A három szervezetet 1967-ben vonták össze, amivel kialakult az Európai Közösség. 1993-ban írták alá a Maastrichti Szerződést, amely létrehozta az Európai Uniót. A Közösség tevékenysége a kezdetekben a hat alapító tag (Belgium, Franciaország, Németország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia) közös szén- és acélpiacának megteremtésére korlátozódott. A Hatok sikere arra ösztönözte Dániát, Írországot és az Egyesült Királyságot, hogy csatlakozási kérelmeiket benyújtsák. A három ország 1972-ben nyert felvételt. A tagállamok számát hatról kilencre növelő első bővítés 1973-ban együtt járt a Közösség feladatainak elmélyítésével: a szociális, regionális és környezetvédelmi kérdések is feladatkörébe kerültek.
A Közösség bővítése déli irányba Görögország 1981-es, Spanyolország és Portugália 1986-os felvételével valósult meg. Az 1980-as évek elejére az euro-pesszimizmus időszaka alakult ki a világméretű recesszió és a pénzügyi terhek megosztása körüli belső viaskodás következtében. 1985-től kezdődően azonban a Közösség újjáélesztésének lehetősége egyre reménykeltőbbnek tűnt. A Jacques Delors vezette Bizottság által 1985-ben elkészített Fehér Könyv alapján a Közösség az egységes piac kialakításának feladatát tűzte ki célul 1993. január 1-jére. Az 1986 februárjában aláírt Egységes Európai Okmány, mely 1987. július 1-jén lépett életbe, ezt a nagyra törő célt erősítette meg és a kapcsolódó törvények bevezetésére új eljárásokat alkalmazott.
A Berlini Fal leomlása, a német egyesítés 1990. október 3-án, a közép- és kelet-európai országok szovjet ellenőrzés alóli felszabadulása és demokratizálódása, illetve a Szovjetunió felbomlása 1991 decemberében, átalakították Európa politikai szerkezetét. A tagállamok kapcsolataik erősítéséről döntöttek és egy új szerződést tárgyaltak meg, melynek fő vonalairól a Európai Tanács 1991. december 9-én és 10-én megtartott maastrichti ülésén állapodtak meg.
Az Európai Uniós Szerződés, mely 1993. november 1-jén lépett életbe, egy nagyratörő programot szabott a tagállamok számára.

A Maastrichti Szerződés felülvizsgálati cikkét alkalmazva a tagállamok 1997. október 2-án aláírták az Amszterdami Szerződést, mely átalakította az Unió politikáit és jogköreit, s megerősítette azokat, elsősorban a bírósági együttműködés, a személyek szabad mozgása, a külpolitika és a közegészségügy terén. Az Európai Parlament, az Unió közvetlen demokratikus szószolója, új jogkört kapott, törvényhozói szerepét megerősítették.
1995. január 1-jén három újabb ország csatlakozott az Európai Unióhoz. Ausztria, Finnország és Svédország egyéni vonásaikkal gazdagították az Uniót, és új lehetőségeket teremtettek Közép- és Észak-Európa szívében.
A Tizenötök Uniója most két jelentős kihívással néz szembe:
- sikeres bővítés 10 közép- és kelet-európai ország, valamint Ciprus felvételével;
- az 1998. május 2-án létrehozott euróra támaszkodva a tagállamok gazdaságai szorosabb kapcsolatot építsenek ki és a munkahelyteremtés állandó bővítésének feltételei mihamarabb létrejöjjenek.

A készpénz forgalomban az eurót 2002. január 1-től használják. Az euró kizárólagos fizetőeszközként 12 uniós országban funkcionál. Svédország, Dánia és az Egyesült Királyság nem vezette be az új közös pénz használatát.