Norvégia - vallás
2008.01.03. 21:15
A norvég egyház
A norvég egyház protestáns államegyház, feje a norvég király, legfelsőbb törvényhozói testülete pedig a Storting. A királyi család köteles gyakorolni az evangélikus-lutheránus vallást.
Az egyház általános kormányfelügyeletéért gyakorlatilag a Király az Államtanácsban felelős. Az adminisztratív felelősség a Kulturális és Vallásügyi Minisztériumé, míg az egyházat érintő jogszabályok megalkotásáért és a költségvetésért a Storting (norvég országgyűlés) felel. A püspököket és főespereseket a kormány nevezi ki. Az egyház legfelső testülete az általános zsinat.
Norvégia római-katolikus ország volt egészen a reformációig, amikor 1537-ben királyi rendelettel protestáns hitre tért. Az 1700-as években a norvég egyház a Németországból kiinduló lutheránus ébredési mozgalom, a pietizmus hatása alá került, mely az egyénre irányult, valamint a hit és a cselekedet közötti kapcsolatot hirdette. A konfirmáció bevezetésével (1736) és a népfőiskolák elindításával (1739) a pietisták megpróbálták a keresztény hitet és etikát az egyén életébe emelni. A norvég pietisták ebben az időben aktív misszionárius tevékenységet folytattak, különösen Grönlandon és a számik lakta norvég területeken.
A XVII. század elejétől egyre nagyobb teret hódított az ortodox evangélikus vallásfelfogás, és hosszú ideig a Norvég Egyház volt az egyetlen törvényesen engedélyezett felekezet. A XIX. században különböző ébredési mozgalmak söpörtek át Norvégián, és laikus igehirdetők, azaz papi képzéssel nem rendelkező, fel nem szentelt hittérítők a hivatalos vallási körök hozzájárulása nélkül kezdték el magyarázni a bibliát. A laikus igehirdetés tilalmát 1842-ben oldották fel. A lutheránus megújulási mozgalmaknak köszönhetően a pietizmus a XIX. században még erősebb lett, és felemelte hangját a felszentelt papok hitélet iránti közömbösségével szemben. Ennek következtében a norvég egyház, a dán és svéd egyházzal ellentétben, szorosan összefonódott a pietizmussal és az erőteljes laikus mozgalmakkal.
A norvég papság fokozatosan a laikus mozgalmak által hirdetett eszmények és a konzervatív keresztény felfogás hatása alá került. A XX. században a norvég keresztény köröket a liberális és konzervatív szárny közötti feszültség jellemezte, mely elsősorban a történelmi bibliakutatásokról vallott eltérő nézetekből fakadt. 1980 óta azonban az egyházi ügyekkel és teológiai nézetekkel kapcsolatosan bizonyos fokú változatosság figyelhető meg.
A laikus igehirdetés törvényessé tétele lehetővé tette más szabad keresztény egyházak megjelenését is. Ezek közül a pünkösdista mozgalom a legjelentősebb, továbbá a Szabad Evangélikus-Lutheránus Norvég Egyházat és a Baptista Norvég Uniót kell még megemlíteni. Az 1850-ben újra alapított római katolikus egyház híveinek száma is növekszik.
Hitélet Norvégiában
Norvégiában az evangélikus-lutheránus egyház képezi a hivatalos protestáns államegyházat. Bár az állam és az egyház nem vált szét, az 1964-es alkotmánymódosítás minden Norvégiában éló számára szavatolja a szabad vallásgyakorlás jogát. A különböző kisebbségi csoportokhoz tartozó tíz norvég állampolgárból kilenc tagja az államegyháznak.
Norvégiában a vallás gyakorlása többnyire a magánszférához tartozik. A lakosság nagy része fontosnak gondolja a vallást, ez azonban nem nyilvánul meg a szervezett vallási közösségekben való aktív részvételben is. A lakosság mintegy 88 százaléka tagja a norvég államegyháznak, azonban csak 10 %-a vesz részt havi egy alkalomnál gyakrabban istentiszteleten vagy más hitélethez kapcsolódó rendezvényen.
A lakosság mintegy 5,9 százaléka egyéb vallási közösség tagja, 6,2 százaléka pedig nem tartozik semmilyen vallási felekezethez. Az államegyházon kívül a legnagyobb vallási és világnézeti csoportosulások sorrendben: a humanista mozgalom, melyet a Norvég Humanista Társaság (63 000) képvisel, az iszlám (60 000), a pünkösdista mozgalom (45 000), a római katolikus egyház (40 000), az evangélikus-lutheránus szabad egyház (20 000), a metodisták (13 000) és néhány kisebb szabad egyház.
A norvégok 1000 körül tértek át a keresztény hitre, mellyel viking portyáik és a keresztény Európával való kereskedés során kerültek kapcsolatba. Az angolszász egyház által irányított misszionárius tevékenység, továbbá német és dán hittérítők segítettek abban, hogy a kereszténység teret hódítson az északi mitológia isteneivel és a számik természetimádó vallásával szemben.
A keresztény Norvégia a római katolikus egyházhoz tartozott az 1537-ben bekövetkezett reformációig. 1842-ben feloldották a laikus igehírdetés tilalmát, és egy sor szabad egyházi mozgalom, a norvég egyházon belül pedig egy erős laikus szervezet jött létre. Ennek következtében a norvég egyház a konzervatív hitértelmezések és az aktív misszionárius mozgalmak erősődő hatása alá került.
Más közösségek
Az utóbbi évtizedekben egy sor más vallási közösség jelent meg Norvégiában. Az alkotmány 1964-ben módosított 2. paragrafusa teljes vallási szabadságot szavatol Norvégiában, és 1969 óta állami támogatást kap minden bejegyzett egyház vagy világnézeti közösség. Ez a két tényező vallási sokszínűséget és nagyfokú toleranciát eredményezett Norvégiában. Az eltérő vallási közösségek kölcsönhatása ma már különböző fórumokon tapasztalható.
A legnagyobb világnézeti közösség a Norvég Humanista Társaság, mely a keresztény életformához kapcsolódó szertartások humanista alternatíváját nyújtja tagjai számára, ilyen például a polgári konfirmációs program is. A társaság aktivan vesz részt abban a vitában, mely az iskolákban jelenleg tanított keresztény vallási nevelés alternatívájáról folyik.
A világvallás más felekezetei, különösen az iszlám, az elmúlt néhány évtizedben sokkal látványosabban jelennek meg a norvég közéletben. 55-65 ezerre tehető a Norvégiában élő muszlimok, főleg siita arabok száma. Valamivel 6 000 fölött van a regisztrált buddhisták száma, legnagyobb részük Vietnámból származik. Mintegy 1 500 hindut tartanak nyilván, és a több mint száz éves múlttal rendelkező zsidó közösség megközelítőleg 1 000 tagot számlál.
A kisebbségi vallási csoportok képviselői számára a legvitatottabb valláspolitikai kérdés az iskolai vallási nevelés. A norvég államegyház előírásai szerint minden közoktatási intézményben a keresztény katekizmust kell tanítani. Az elmúlt években azonban néhány szabad egyház és alternatív világnézeti csoport magániskolákat alapított.
|