Norvégia béketörekvései a válság sújtotta övezetekben

A nemzetközi közösség munkáját a béke, biztonság és a stabilitás megteremtéséért az egész világon egy létező nemzetközi törvényre kell alapozni, az ENSZ Alapokmányra és az ENSZ Biztonsági Tanács határozataira. Az ENSZ kulcsszerepet játszik a béke és a biztonság megóvásáért tett erőfeszítésekben, de a kisebb szereplőknek is jelentős feladat jut ebben a harcban.

A jelenlegi fegyveres válságok jórésze belső konfliktus, tehát nem két ország között zajlik. Ugyanakkor a konfliktusok nagy részének következménye jóval túlmutat az érintett országok határain. Ezek a válságok nagyon gyakran vezetnek tömegek szenvedéséhez, az emberi jogok megtiprásához, a gazdaság jelentős megkárosításához, a menekülők és otthonukat elhagyni kényszerülők hatalmas áradatához. A belső konfliktusok gyakran egy egész régió stabilitását veszélybe sodorhatják, és bizonyos esetekben a globális biztonságot és fejlődést is veszélyeztetik. 

A politikai jellegű belső fegyveres konfliktusokat politikai eszközökkel kell megoldani. A norvég béketeremtő törekvések ezért jelentős mértékben hozzájárulnak a válság sújtotta országok fejlődéséhez. A válságövezetekben alapvető elvárás a béke megteremtése és fenntartása a nemzetközi stabilitás eléréséhez.

Norvégiát számos alkalommal felkérték, hogy vállaljon szerepet béketárgyalások előmozdításában a két szembenálló fél között, és az ország bizonyos esetekben eleget is tett ennek a nehéz kihívásnak. Így például a Srí Lankán zajló békefolyamatban a norvég közvetítők a Srí Lanka-i kormánynak és a Szakadár Tamil Tigrisek (LTTE – Liberation Tigers of Tamil Eelam) nevű szervezetnek segítenek a tárgyalásokban az átfogó béke megkötéséhez.
 
Egy másik példa a dél-szudáni békefolyamat, ahol Norvégia a béketörekvések aktív támogatója volt egy regionális együttműködési szervezet, a Kormányközi Fejlesztési Testület (GAD – Intergovernmental Authority on Development) égisze alatt. Az Egyesült Királysággal és az USA-val közösen, Norvégia segítséget nyújtott a megfelelő nemzetközi támogatás mozgósításában. Ez hatalmas előnyt jelentett a béke erőinek munkájuk során.

Norvégia korábban szintén központi szerepet játszott a közel-keleti békefolyamatban és Guatemalában. A Közel-Keleten az Oslói folyamat vezetett békemegállapodáshoz Izrael és a Palesztinok között, melyet 1993-ban írtak alá. Norvégia ma is aktívan támogatja az Útiterv a Békéért elnevezésű béketerv megvalósulását, például annak a csoportnak az elnökségével, mely Ad Hoc Liaison Committee (AHLC) néven ismert. A guatemalai békefolyamat az 1996-ban Oslóban aláírt békemegállapodással ért véget, melynek a megvalósításáért a felek folyamatos erőfeszítéseket tesznek.

A legtöbb esetben Norvégia más szereplők béketeremtő és békéltető erőfeszítéseit visszafogottan támogatja. Idetartozik az ENSZ, regionális szervezetek, más országok és nem kormányzati szervezetek. Ennek számos oka van. Fontos, hogy a nemzetközi közösség egy hangon szólaljon meg, vagyis elengedhetetlen a különféle országok törekvéseinek összehangolása. Az esetek többségénél ez a főbb szereplők, mint például az ENSZ, segítségével a leghatékonyabb. Ezen felül  a regionális résztvevőknek felelősséget kell vállalniuk az adott régióban zajló békefolyamatért, és ahhoz, hogy ezt meg tudják tenni, saját maguknak kell a folyamatot kézben tartani. Sok esetben azonban a regionális résztvevők teljes mértékben a külső támogatástól függnek, ideértve az anyagi támogatást is, ha tovább akarják vinni a folyamatot.

Mindegyik konfliktus egyedi eset, és minden béke és békéltetési folyamat rengeteg kihívással jár. A közvetítő szerepe ezért

mindig a szóban forgó helyzettől függ, és a konfliktusban érdekelt felekkel folytatott közvetlen párbeszéden alapul.

Ugyanakkor találunk számos olyan elemet, amely közös azokban a békefolyamatokban, melyekben Norvégia is szerepet vállalt.

• Kis ország lévén, Norvégia nem erőltetheti a feleket, hogy fogadjanak el egy adott megoldást. Norvégia pártatlan közvetítői szerepe azt jelenti, hogy az teljes mértékben azon múlik, hogy a felek elfogadják-e ezt a szerepet, és őszintén törekednek-e a békés megoldás elérésére.

• Norvégia képes a közvetítői szerep betöltésére a békefolyamatban, mert kis ország lévén nem fűződnek érdekei a konfliktusokhoz. Az egyetlen érdeke, hogy hozzájáruljon a békés megoldáshoz.
 
• Norvégia béketeremtő és békéltető erőfeszítéseinek gyökereit gyakran a válságövezetekben működő norvég nem kormányzati szervezetekben kell keresni. Egyházi hálózatok, humanitárius szervezetek, kutatóintézetek és szakszervezetek gyakran széles ismerettel rendelkeznek a helyi adottságokról, és már széleskörű hálózati rendszert alakítottak ki a helyszínen. A norvég hatóságok így biztos alapokra építhetnek. A norvég nem kormányzati szervek különösen fontos szerepet játszottak azokban a helyzetekben, ahol a szembenálló felekben bizalmat kellett ébreszteni egymás iránt, hogy ily módon létre lehessen hozni a tárgyalások alapját.

• Széleskörű fejlesztési segítségének, illetve más együttműködési formáinak köszönhetően, Norvégia egyre inkább kapcsolatba kerül a világ számos válság sújtotta övezeteivel. Ez azt jelenti, hogy jó néhány alkalommal volt abban a helyzetben, hogy aktívan tudta segíteni a békét és a békéltető folyamatot. Általánosságban elmondható, hogy Norvégiára egy hatékony közreműködési képességgel megáldott, semleges országként tekintenek.

• Bármely konfliktusba történő konstruktív beavatkozás alapos tudást és szisztematikus elemzést követel. A mindkét féllel való jó kapcsolat ápolása elengedhetetlen, ehhez sok türelem kell, és hosszú távú perspektíva. Norvégia úgy véli, hogy ezeken a feltételeken túlmenően a békés eredmény eléréséhez állandó és összehangolt erőfeszítések szükségesek.

Norvégia hozzájárulását a békefolyamatokhoz általában három fő csoportra lehet osztani: 1) a tárgyalások támogatása két szembenálló fél között, 2) megfigyelések támogatása annak érdekében, hogy biztosítsák a megállapodásban vállalt kötelezettségek betartását, és 3) azonnali rekonstrukciós intézkedések megtétele a háború sújtotta vidékek lakosságának gyors megsegítésére.

Ezek a szempontok jelentős szerepet játszanak Norvégia jelenlegi béketörekvéseiben, például Srí Lankán és Szudánban. Fontos, hogy támogassuk a szembenálló felek törekvéseit, hogy azok megtalálják a politikai megoldást a tárgyalóasztalnál, de még ennél is fontosabb, hogy az erőfeszítések eredményei azonnal megvalósuljanak. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a vizsgálatok ezen a téren nagyon hasznosak. Norvégia tevékenyen segíti a Srí Lanka-i Monitoring Missziót, követve a 2002 márciusában aláírt tűzszünet utáni fejleményeket. Norvégia szintén kezdeményezte az adományozó országok együttműködését, hogy elősegítse a Srí Lanka-i békefolyamatot. Ez felgyorsíthatja a nemzetközi közösség mozgósítását, illetve megakadályozza, hogy a fejlesztésre szánt segítség verseny- és konfliktushelyzetet teremtsen a felek között, és végül, de nem utolsó sorban, segít megértetni a háború áldozataival, hogy a béke az egyetlen életképes megoldás. Fontos, hogy a béke megszilárdulása nagyobb biztonsághoz vezessen, a társadalmi szolgáltatások, a gazdasági élet és a fejlődés révén, mert ezek csökkentik annak a kockázatát, hogy a kaotikus körülmények és a kormányzás hiánya miatt negatív erők jussanak előnyhöz. Szudánban és Srí Lankán már 20 éve húzódik a válság. Mindkét jelenlegi békefolyamat, melyben Norvégia tevékeny részt vállalt, a béke megszilárdulásának reményével kecsegtet. A nehézségek ellenére, a legsúlyosabb válságra is lehet megoldást találni, ha a válságban érintett felek és a nemzetközi közösség egyesíti erőit és összetart.

A nemzetközi békéért és biztonságért folytatott harc fontos minden ország számára. Nem egyszerűen az ENSZ feladata, hogy megoldást találjon az olyan fegyveres konfliktusokban, amihez úgy érezzük semmi közünk. Mindannyiunknak tenni kell a nemzetközi béke és biztonság megteremtéséért, különösen azokban a helyzetekben, ahol az ENSZ és a Biztonsági Tanács nem képes egymaga megoldani a problémákat. Fontos, hogy felismerjük, hogy a távoli országok konfliktusai közvetlenül befolyásolják biztonságunkat a saját országunkban, például megnövekedett menekültáradat formájában, a szervezett bűnözés, vagy a terrorizmus növekedése által.