Fogalmak

Ablaut: Mgh-változás, mely a szónak új nyelvtani funkciót ad.

Affrikáta: Olyan msh, amelynek képzésekor a toldalékcsőben fokozatosan szűnik meg egy teljes zár.

Agglutináló nyelv: Olyan nyelv, ahol a szavakat olyan elemek hosszú sorozata alkotja, melyek mindegyike egy-egy meghatározott jelentést fejez ki.

Alapnyelv: Egy kikövetkeztetett elődnyelv.

Alkalmazott nyelvészet: Nyelvészeti elemek, módszerek vagy eredmények alkalmazása gyakorlati problémák megoldásához.

Allofón: Egy fonéma hallhatóan különböző, környezettől függő variánsa.

Alveoláris mássalhangzó: Msh, melynek képzésekor a nyelv a felső fogsor mögötti kiemelkedéssel érintkezik.

Apokopé: Szóvégi szótag, hang vagy betű eltűnése.

Approximáns: Olyan msh, melynek képzésekor a hangképző szervek megközelítik egymást, azonban zár vagy súrlódás nem jön létre. = közelítő hang, súrlódás nélküli msh.

Artikulációs fonetika: A fonetikának az az ága, mely a hangképző szerveknek a beszédhangok képzésében játszott szerepét vizsgálja.

Artikulátor: Egy adott beszédhang képzésében szerepet játszó hangképző szerv.

Beágyazás: Egy nyelvtani egység egy másik egység része lesz. (pl. A férfi, aki távozott, a nagybátyám volt.)

Belégzéssel képzett hangok: Befelé mozgó légárammal képzett hangok. =inspirációs/ingresszív hangok

Beszéd: A nyelv szóbeli közvetítő közege.

Beszédhang: A beszédfolyamat legkisebb érzékelhető diszkrét szegmentuma.

Bukkális hang: Az arcüregben összesűrített levegővel képzett hangok.

Csettintő hang: Velarikus légáramlási mechanizmussal képzett beszédhang.

Dentális msh: Olyan msh, melynek képzésében a nyelv hegye és peremei, valamint a felső fogak vesznek részt. (foghangok)

Diakrón nyelvészet: A nyelvek időbeni változásának vizsgálata.

Dialektus: Nyelvi változat, melynek sajátos nyelvtana és szókincse felfedi használója területi vagy társadalmi hovatartozását.

Diftongus: 2 egymást követő, egymással nem azonos mgh kapcsolata, egy szótagot képeznek.

Diglosszia: Egy nyelv két, eltérő társadalmi funkciókat betöltő változatának használata egy közösség egészében.

Ejektíva: Glottális légáramlási mechanizmussal képzett msh.

Érintőhang: A szájpadlás és a nyelv egyetlen gyors érintésével képzett msh.

Faringális hang: A garatban képzett hang. =garathang, torokhang

Félmagánhangzó, félmássalhangzó: Mind a msh-k, mind a magh-k bizonyos tulajdonságaival rendelkező hang.

Flektáló nyelv: Olyan nyelv, mely a nyelvtani viszonyokat elsősorban flexióval fejezi ki. =szintetikus nyelv

Fonáció: Zönge előállítása a hangszalagokkal

Fonéma: Egy nyelv hangrendszerének legkisebb jelentés megkülönböztető szereppel bíró egysége.

Fonetika: A beszédhangok előállítását, terjedését, érzékelését vizsgáló tudomány.

Fonológia: A nyelvek hangrendszerének vizsgálata.

Garat: A torok gégefő feletti része.

Gégefő: A légcsőnek a hangszalagokat magában foglaló része.

Gemináta: 2 azonos msh egymásutánja egy morfémában. =kettőzött msh.

Glottális hangok: A gégefőben, a hangszalagrész zárásával vagy szűkítésével képzett hangok. =hangszalaghang

Glottális légáramlási mechanizmus: Légáramlási mechanizmus, mely a hangszalagrést használja rezgésforrásként az impolzívák és ejektívák képzésekor.

Glottális zárhang: A hangszalagrés zárjának hallható felpattanása.

Glottis: hangszalagrés, a hangszalagok közti nyílás.

Grammatika: nyelvtan.

Hangképzés: Beszédhangok képzésére szolgáló, a levegő áramlását módosító fiziológiai folyamatok. =artikuláció

Hanglejtés: A hangmagasség jelentés-megkülönböztetést szolgáló használata a beszédben. =intonáció

Hangmagasság: A hang rezgésszámának hangérzete.

Hangminőség: A beszéd állandó, mindig hallható, egy adott személyre jellemző sajátsága.

Hangsúly: Egy szótag hangerőtöbbletének mértéke kiejtéskor.

Hangszalagok: Két izomszövetszalag a gégefőben, melynek rezgése hozza létre a zöngét.

Hangszín: Azonos hangmagasságú, hangerősségű és időtartamú hangokat megkülönböztető hangtulajdonság, amit a felhangok különbözősége okoz.

Hasonulás: Beszédhangok egymásra hatása, miáltal hangképzésük hasonlóvá válik.

Hiátus: Különböző szótagokhoz tartozó, közvetlenül szomszédos mgh-k kapcsolata.

Idiolektus: Egy egyén nyelvi rendszere.

Izoglossza: Egy nyelvi jegy használatának területi kiterjedését mutató vonal a térképen.

Jelentésbővülés: Jelentésváltozás, mely során a szó jelentésének terjedelme bővül.

Kardinális magánhangzók: A magánhangzók azonosítására szolgáló, a hangképzési és hallási ítéletek egyesítésén alapuló vonatkoztatási pontok együttese.

Képzési hely: egy beszédhang képzésének anatómiailag meghatározott helye a toldalékcsőben.

Képzési mód: A msh képzésekor a toldalékcsőben képződő fő akadály jellege.

Kerekség: Az ajkak vizuális megjelenése, mely lehetségessé teszi a kerek és réses kontrasztot. =ajakkerekítés

Kétdialektusú: Olyan személy, aki 2 dialektust képes használni.

Kétnyelvű: Rendszeresen két nyelvet használó közösség vagy személy.

Koiné: Helyi nyelvi változat, mely standard nyelvvé vált.

Kompetencia: Egy nyelv nyelvtani szabályrendszerének tudattalan ismerete.

Középső (nyelvállású) hang: A felső és az alsó nyelvállás közötti nyelvemelkedéssel képzett mgh.

Köztes magánhangzó: Két szomszédos kardinális mgh közé eső mgh.

Kreol: Pidgin nyelv, mely egy közösség anyanyelvévé vált.

Labiális hangok: Az egyik vagy mindkét ajak aktív használatával képzett hangok. =ajakhangok

Labiodentális msh: Msh, melynek képzésekor az alsó ajak aktívan érintkezik a fogakkal. =ajakfoghangok

Laterális msh: Olyan msh, melynek képzésekor a szájban keletkező zár egyik vagy mindkét oldalán a levegő képes kiáramlani.

Lingua franca: Különböző anyanyelvű emberek kommunikációs közege.

Magánhangzó: Zár vagy hallható súrlódás nélkül képzett hang, mely szótagközépként funkcionálhat.

Másodlagos artikuláció: A kevésbé fontos akadály olyan hangoknál, melyek képzésében két hangképzési helynek is szerepe van.

Mássalhangzó: Szótagszélként funkcionáló beszédhang, melynek képzésekor a toldalékcsőben zár vagy hallható súrlódást okozó szűkület jön létre.

Msh-torlódás (cluster): Egy szótag elején vagy végén álló msh-k csoportja.

Morféma: A nyelvtan legkisebb, jelentést hordozó egysége.

Nazális msh: Olyan msh, melynek képzésekor a lágy szájpadlás leereszkedik, a levegő az orrban rezonál.

Nyelvcsalád: Közös őstől származó nyelvek csoportja, melyeket rendszerint családfa formájában ábrázolnak.

Nyelvi relativizmus: Feltevés, mely szerint a nyelvi szerkezet meghatározza a beszélő világképét.

Nyelvi tervezés: Egy ország nyelvhasználatát érintő hivatalos szándékok és célkitűzések.

Nyílt magánhangzó: A lehetséges legalsó nyelvállással képzett mgh.

Obstruensek: Akadállyal képzett hangok. =zörejhangok

Orális hangok: Szájban képzett beszédhangok.

Palatális hang: A kemény szájpadlásnál képzett hang.

Palatoalveorális msh: A fogmeder és a kemény szájpadlás közötti területen képzett msh.

Percepciós fonetika: A fonetikának a beszédhangok észlelését vizsgáló ága.

Pergőhang: Olyan msh, melynek képzésekor a hangképző szerv gyorsan, többször megérinti a másikat.

Pidgin: Strukturálisan egyszerű, funkcionálisan korlátozott nyelv, melynek nincsenek anyanyelvi beszélői.

Poliszintetikus nyelvek: Az ilyen nyelvek bonyolult morfémasorokkal fejeznek ki olyan tartalmakat, amelyeknek más nyelvekben szószerkezetek felelnek meg. =inkorporáló nyelvek

Progresszív hasonulás: Hasonulás, melynél a hangra a megelőző hang hat.

Regresszív hasonulás: Hasonulás, melynél egy hangra az őt követő hang hat.

Rekonstrukció: Fennmaradt szövegek összehasonlító nyelvészeti elemzése egy korábbi, nem adatolt nyelvi állapot feltárására.

Rekurzív szabály: Egymás után többször is alkalmazható nyelvtani szabály.

Réshang: Msh, melynek képzésekor 2 hangképző szerv olyan közel kerül egymáshoz, hogy a közöttük átáramló levegő hallható súrlódást okoz. =frikatíva, spiráns

Retroflex hangok: Hangok, melyek képzése során a nyelv hegye visszahajlik a fogmeder hátsó része és a kemény szájpad közti területhez. =kakuminális hangok

Rezgésszám: Az egy másodpercre eső ciklusok száma. =frekvencia

Standard nyelv: Nagy presztizsű nyelvi változat, melyet egy közösség intézményesített normaként használ.

Standardizálás: Egy alak vagy nyelvhasználat standard nyelvvé tétele.

Szájpadlás: A száj felső részét alkotó csontos boltozat. =velum

Szegmentum: A beszédfolyamat legkisebb diszkrét egysége.

Szemantika: jelentéstan

Szemiotika: Valamennyi emberi kommunikációs forma jeleinek vizsgálata.

Szibiláns: A nyelv elülső részén csatornaszerű szűkülettel képzett, sziszegő hangzású réshang.

Szinkópa: Szóközepi hangok vagy betűk kiesése.

Szinkrón nyelvvizsgálat: A nyelvet egy feltételezett időpontban vizsgáló megkülönböztetés.

Szintaxis: mondattan

Szociolektus: Egy társadalmi dialektus.

Szociolingvisztika: A nyelv és társadalom viszonyának vizsgálata.

Szonoráns: Viszonylag szabad légárammal képzett zöngés hang. =zengőhang

Szupraszegmentális hangjelenség: Egynél több szegmentumra terjedő hangjelenség.

Többnyelvű: Több nyelvet használó személy vagy közösség.

Umlaut: Hangváltozás, melynek során egy mgh a következő szótag magánhangzójának hatására megváltozik.

Uvula: ínycsap, ínyvitorla

Uvuláris: Olyan msh, melynek képzésében a nyelvhát és az uvula vesz részt.

Velarikus: Olyan hangok, melynek képzésénél a levegőt a lágy szájpadlásnál létrehozott zár hozza mozgásba, pl csettintő hangok.

Veláris: Olyan msh, melynek képzésében a nyelv hátulja és a lágy szájpadlás vesz részt.

Ventrikuláris szalagok: A hangszalagok felett elhelyezkedő lebenyek. =álhangszalagok

Vernakuláris: Egy közösség elsődleges nyelve vagy dialektusa.

Zárhang: A toldalékcső valamely pontján létrehozott teljes zár hirtelen felpattanásával képzett msh. =explozíva

Zárt magánhangzó: A hallható súrlódás nélkül lehetséges legmagasabb nyelvállással képzett mgh.

Zönge: A hangszalagok rezgésének hallható eredménye.

Zöngétlen hang: Hangszalagrezgés nélkül képzett hang.

Zöngétlenedett hang: A normálisnál kevesebb zöngével képzett hang.