|
A központi skandináv nyelvek morfológiai és szintaktikai jellegzetességei
2008.04.20. 16:58
A központi skandináv nyelvek morfológiai és szintaktikai jellegzetességei
A svéd nyelv
A többi kontinentális skandináv nyelvhez hasonlóan a svédben is leegyszerűsödött a ragozási morfológia, így kötöttebb a szórend. A némethez hasonlóan, és az angoltól eltérően, a főmondatokban a ragozott ige mindig a második helyen áll; kiemelés esetén is.
- distinktív morfológiai jegyek:
Nem- és számbéli egyeztetés az alany és az állítmány között.
Huset är högt. Boken är stor.
Huset är mitt. Den här boken är min.
Husen är höga. Böckerna är stora.
- Kétfajta szenvedő szerkezet.
- A birtokos névmások és a visszaható birtokos névmások helyes használata
- A különböző határozók helye a fő –és mellékmondatokban.
- Szintén a többi kontinentális skandináv nyelvhez hasonlóan jellemző a svéd nyelvre, hogy bármilyen mondatrész kiemelésére szívesen használja a „Det är ... (som)” kifejezést:
Det är Pelle som har köpt sig en ny bil.
Pelle vett magának egy új autót.
- Jelöletlen szórend esetében az indirekt objekt (részeshatározó) mindig megelőzi a direkt objektet (tárgy). Jag köpte migIO en glassDO.
Vettem magamnak egy fagyit.
Ha megváltoztatjuk a szórendet, a részeshatározót till vagy ĺt prepozícióval kell ellátnunk:
Jag köpte en glassDO ĺt migIO.
Vettem egy fagyit magamnak. (a magam részére/számára)
Jelöletlen szórend esetén a helyhatározó megelőzi az időhatározót; csakúgy, mint a dánban, a norvégban és az angolban (szemben a némettel).
Peter ĺkte till Malmö i gĺr. (s)
Peter reiste til Malmř i gĺr. (n)
Peter fuhr gestern nach Malmö.
A többi kontinentális skandináv nyelvvel ellentétben, a svédben gyakran ugyanúgy elhagyhatóak az ige mögött álló igei partikulák mint az infinitívet jelölő att.
Han vill försöka arbeta vidare pĺ detta projekt. (s)
Han vil forsřge at arbejde videre pĺ dette projekt. (d)
Han vil forsřke ĺ arbeide videre pĺ dette prosjektet. (n)
A svéd nyelv abban is eltér a többi központi skandináv nyelvtől, hogy a hangsúlyos igei partikula mindig a ragozott ige mögött áll, a főnévi és névmási tárgyat is megelőzve.
Vi mĺlade över tapeten med grön färg. (s)
Vi malede tapetet over med grřn farve. (d)
A birtokos mindig megelőzi a nominális birtokot, mely határozatlan alakban áll. Az írott nyelvben ezt a szerkezetet részesítik előnyben, míg a beszélt nyelv gyakran használ prepozíciós szerkezeteket a birtokviszony kifejezésére.
A pronominális birtokos szerkezetek névmása mindig elöl áll, akárcsak a dánban; és ellentétben a norvéggal, ahol a birtokos névmás állhat a főnévi birtok mögött is.
hans bok (s) az ő könyve
hans bok (n)
boken/boka hans (n) „a könyve neki”
Ritkán, de előfordul a svédben is (Megszólításban): Flickan min
A többi kontinentális skandináv nyelvvel ellentétben a svédben nemcsak jelen időben képezhető a bli-passzív mellett az s-passzív is.
Brevet skrevs med bläck. (s-passzív)
Brevet blev skrivet med bläck. (bli-passzív)
(A fĺ és az äga igék azonban csak s-passzívban használatosak.)
A dán nyelv
A dán nyelvnek is egyszerű az esetmorfológiája, így szórendje fontos szintaktikai szereppel bír. A ragozott ige a főmondat 2. helyén, míg a mellékmondatban az alanyt és a mondathatározót követően, a 3. helyen áll. Mindkét estben igaz, hogy az ige az alany és a tárgy között foglal helyet, így a dán is az S-V-O nyelvek közé sorolható.
A legtöbb dán szintaxisról szóló írás Paul Diderichsen (1905 – 64) „mondatszerkezetére” (setningsskjema; in: Elementćr Dansk Grammatik, 1946; főmondat: F – v s a – V S A; mellékmondat: K – s a v – V S A) épül, vagy legalább is elemeiben utal rá.
Mindazonáltal a főmondat 1. helye nincs fenntartva az alany részére, hiszen ebben a pozícióban gyakran határozói vagy egy kiemelt nominális mondatrész található.
A kiemelés egy speciális esete a „sćtningsklřvning”, melyben a kiemelt tagmondat állítmányként előz meg egy vonatkozói mellékmondatot.
Ham kan jeg ikke lide. (kiemelt tárgy)
Őt nem szeretem/kedvelem.
A többi skandináv nyelvhez hasonlóan az indirekt tárgy a dánban is megelőzi a direkt tárgyat jelöletlen esetben, de prepozícióval a direkt tárgy mögé tehető, határozói helyzetbe.
Jeg gav Jens/hamIO bogenDO.
Jeg gav bogen/denDO til Jens/hamIO.
A némettel és az angollal ellentétben, de a másik két kontinentális skandináv nyelvhez hasonlóan, a létige után egyeztetni kell az állítmányi melléknevet a főnévvel.
Huset er stort. (d) Vi er trćtte. (d)
Das Haus ist groß. (t) Wir sind müde. (t)
The house is large. (e) We are tired. (e)
A ház (van) nagy. Mi vagyunk fáradtak. (Fáradtak vagyunk.)
Ez a szabály az állítmányi szerepet betöltő birtokos névmásra is vonatkozik.
Huset er mit. (d)
The house is mine. (e)
A ház (van) az enyém.
A dán det amellett, hogy névelőként funkcionál, egyéb szintaktikai szerepeket is betölt. Személytelen igék általános, formális alanyaként, valamint a segítségével alkotott „tagmondati kiemelés” által is meglehetősen produktív.
Det regner. Esik az eső.
A „presentering” (bevezető) szerkezeteben ezzel szemben csak a der, a mára már grammatikalizálódott helyhatározó használható. Ebben a tekintetben a dán eltér a svédtől és a norvégtól, és az angol there-hez hasonlít.
Der var en gang en prins...
Once upon a time there was a prince....
Volt egyszer egy herceg, ….
Der mangler 25 kroner i min pung. 25 korona hiányzik a pénztárcámból.
Der er meget at se i Danmark. Sok látnivaló van Dániában.
Ugyanígy használják a der szót a szenvedő szerkezeteknél is.
Der blev řdelagt temmelig meget.
Meglehetősen sok mindent tönkretettek.
A határozókat és határozói mondatrészeket három csoportba oszthatjuk.
A) Az első kategóriába sorolhatjuk azokat a határozókat, amelyek fő- és mellékmondatban is az alany mögött, de a ragozatlan ige előtt állnak. Pl. ikke, altid, aldrig.
B) A második csoportot az infinitiv mögött, a mondat végéhez közel, vagy esetleg a mondat első helyén álló adverbiális mondatrészek alkotják. Pl. i morgen, pĺ rĺdhuspladsen, for sent.
C) A dán határozói mondatrészek harmadik osztályának tagjai pedig a fent vázolt mindkét pozícióban előfordulhatnak. Pl. nu, nok, straks.
Szemantikailag öt csoportba sorolhatjuk a dán adverbiumokat:
1.módhatározók, fokhatározók pl. Han arbejdede vćldig langsomt.
2. igei partikulák (általában keretet alkotnak az igével; ha van, az infinitívvel), pl. Hun drak champagnen yderst langsomt op.
3. prepozíciós szerkezetek (ide sorolandók pl. a feltételes tagmondatok is), pl.Flyet var forsinket p.g.a. tĺge.
4. helyhatározók, pl. Flyet var forsinket p.g.a. tĺge i Kastrup.
5. időhatározók, pl. Flyet var forsinket p.g.a. tĺge i Kastrup i morges.
A dán nyelvben használatos szenvedő szerkezetek és alkalmazási szabályaik körvonalaikban megegyeznek a svéd nyelvnél leírtakkal, de az s-passzív használata lényegesen korlátozottabb, mivel nem fordul elő supinumban, illetve az erős igék preteritumjában.
A norvég nyelv (bokmĺl)
A norvég szintaxis legfontosabb jegyeiben megegyezik a dán mondattannal.
A névszói kettős határozottság, valamint a birtokos névmás birtok mögé helyezhetősége az a két jelenség, amely azonban speciálisan norvég jegy, és a nyelv minden dialektusára jellemző. A norvégnak még az egyszerű esetmorfológiával rendelkező nyelvekhez képest is nagyon szigorú szórendje van. Az esetek fokozatos eltűnését a szórend folyamatos szigorodása kompenzálta. A norvég egy tipikus SVO-nyelv. Szórendje megfelel a fentebb már vázolt, Diderichsen által leírt sémának. A ragozott ige kijelentő főmondatokban a második, míg mellékmondatokban a harmadik helyen áll. Szigorú szórendi szabályok írják elő, hogy a különböző mondatrészeknek milyen sorrendben kell egymát követniük. Ebből a szempontból a főmondat első helye eltér a többi pozíciótól, ugyanis itt állhat az alany, egy határozó, vagy egy kiemelt mondatrész. Ez utóbbi lehet egy egész mellékmondat is.
A bokmĺl a svédhez hasonlóan csak a det szócskát használja általános alanyként, de egyes dialektusokban megtalálható a det és a der adott funkcióra vonatkozó megkülönböztetése.
Det regner. Esik az eső.
Det er mye ĺ se i Oslo. Sok a látnivaló Oslóban.
Szintén a det-t használjuk az új információ bevezetésére („presentering”), valamint a vonatkoztatói mellékmondattal folytatott kiemelésnél („utbryting”) is.
Det ligger et brev og venter pĺ deg. (presentering) Itt egy levél, és rád vár.
Det var Jon som reiste til Bergen i mars. (utbryting) Jon volt az, aki Bergenbe utazott márciusban.
A mondathatározók a főmondatban a ragozott ige mögött állnak.
Han vil ikke studere tysk i Berlin. Nem akar németet tanulni Berlinben.
Til sommeren skal hun kanskje fly til Stavanger. Talán nyáron el fog repülni Stavangerbe.
A határozók stabil sorrendje: mód, hely, idő.
Liv og Ida reiste med buss til Oslo i gĺr.
A dán adverbiumoknál bemutatott ötös felosztás a norvég határozók rendszerére is illik, de mondatbéli sorrendjük nem mindig követi a sémát. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy ha pl. van tárgy, de nincs módhatározó a mondatban, akkor az igei partikula közvetlenül az ige mögé kerül.
Han spiste langsomt opp. (nincs tárgy)
Han spiste frokosten langsomt opp. (van tárgy, de módhatározó is)
Han spiste opp frokosten. (csak tárgy van)
Az izlandihoz hasonlóan a norvégban is állhat a birtokos névmás a birtok mögött.
boka mi (f) / boken min (m) min bok a könyvem
den storeB boken min min storeB bok a(z én) nagy könyvem
huset vĺrt vĺrt hus a házunk
det lilleB huset vĺrt vĺrt lilleB hus a (mi) kis házunk
vennene dine dine venner a barátaid
de snilleB vennene dine dine snilleB venner a (te) kedves barátaid
A birtok és a birtokos névmás egymással a sorrendiségtől függetlenül számban és személyben egyeztetendő. Amennyiben a birtok áll elöl, határozott esetbe kell tenni, s ha jelzőt kap, az is határozott alakban szerepel.
A „dobbeltbestemmelse” (kettős határozottság) a jelzővel ellátott főneves szerkezetekben figyelhető meg. Ilyenkor a főnév határozottságot kifejező szuffixumot, a jelző pedig ún. „melléknévi névelőt” kap: den vakre hagen.
A norvégban is két típusú szenvedő szerkezetet különböztetünk meg. Az s-passzív használata lényegében csak a jelen időre korlátozódik, az összetett szenvedő szerkezetekben a bli segédige mellett a vćre és a fĺ is előfordulhat.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
