A pragmatika mibenléte (kiselőadás)
2008.04.20. 16:57
A pragmatika mibenléte
(Szili Katalin: Tetté vált szavak. A beszédaktusok elmélete és gyakorlata. 19.-25. oldal)
Problémák a meghatározással:
- El kell különíteni a nyelvészeten belül, a szemantikához való viszonyát kell tisztázni
- Kapcsolódási pontok és eltérések keresése a társadalomnyelvészet, a pszicholingvisztika és a pragmatika között
- Kötődik az alkalmazott nyelvészet egyes területeihez (pl. nyelvoktatás-elmélet)
Definíciók
Morrisi trichotonómia: szintaxis, szemantika, pragmatika – a pragmatika a jeleknek a jelek értelmezőihez való viszonyát vizsgálja.
2 fontos elem:
- A nyelv használójának megnevezése (az új „főszereplő”)
- A jelentésnek az értelmezőtől függő felfogása
George Yule: 4 definíciót gyűjtött össze
1. Pragmatika: a beszélő jelentésének tanulmányozása („the study of the speaker meaning”)
- Az emberek többet vagy mást fejeznek ki, mint amit a mondataik önmagukban jelentenek
- 80-as évek vége: ellentétes irányzat – jelentés = hallgató jelentése
2. Pragmatika: a kontextuális jelentés tanulmányozása („the study of contextual meaning”)
- Hogyan interpretálja a hallgató a beszélő megnyilatkozását egy bizonyos kontextusban
- Hogyan hat a kontextus a mondanivalóra
- A beszélő hogyan felelteti meg mondandóját az egyéb körülményeknek
3. Pragmatika: annak tanulmányozása, miképpen érthetünk a kommunikáltakból többet, mint amit mondanak („the study of how more gets communicated than is said”)
- A hallgató hogyan következtet a megnyilatkozások illokúciós erejére
4. Pragmatika: a viszonylagos társadalmi távolság kifejezésének tudománya („the study of the expression of relative distance”)
- A kommunikáció társadalmi jellegéből indul ki
- Pl. az udvariasság tanulmányozása
A definíciók értelmezési lehetőségei
Tágabb felfogás: a társadalmi aspektus alkalmazása
- Magában foglalja azt, ami a használót mint társadalmi lényt jellemzi
- A használó valós célok megvalósítása érdekében használja a nyelvet
- Társadalmi környezet: a nyelvhasználó fejlődését biztosító bázis; segíti, hogy a verbális tevékenységek végbemenjenek
Szűkebb értelmezés: a nyelv és a nyelvi kontextus viszonya
- Beszélő jelentésének leírása: szigorúan a nyelvészet módszereivel
- Levinson: a pragmatika a nyelv és a kontextus közti azon viszonyok tanulmányozása, amik grammatikalizálódtak vagy kódolva vannak a nyelvi szerkezetekben
- Példa: kérés kifejezése (Ide tudnád adni a sót?; Elkérhetném a sót?)
nyelvünkben ezek a grammatikalizálódott alakok vannak meg erre a beszédaktusra – anyanyelvi kompetencia része, hogy ismerjük a kérdéseket alkotó nyelvi elemek ilyen használatát hallgató: dekódolja őket, azonosítja a jelentést
- Kontextus: használó környezete is beletartozik
példa: Kovács úr: Dél van. – nem csak a pontos időt jelzi, hanem azt is, hogy mindig délben ebédelnek – sürgetést is jelenthet, ha nincs időben kész az ebéd
A szűkebb értelmezés kritikája
Pragmatikai viszonyok nyelvtani szabályokba foglalásának gátjai: implikatúrák és előfeltevések.
Az implikatúrák
- Grice: amit mondunk el kell különíteni attól, amit átadunk – implikatúra: amit közlünk
- 2 eszköz arra, hogy többet közöljünk, mint amit mondunk: konvencionális és társalgási implikatúrák
- Példa:
a. A magyarok pesszimisták. (azt mondjuk, amit közölni szeretnénk) b. János magyar, tehát pesszimista. (konvencionális implikatúra) c. János magyar. =pesszimista (társalgási implikatúra: hallgatóra vonatkoztatott)
- Társalgási implikatúra: mindig egy konkrét társalgási helyzettel összhangban értelmezzük a mondanivalót.
példa: A: Mennyi az idő? – B: Épp most ment el a busz. látszatra értelmetlen, de ha tudjuk, hogy a busz naponta egyszer egy adott időben megy el B háza előtt, és ha A ezt tudja, akkor helyes a válasz
- Nincsenek olyan szemantikai egységek, amelyek információkat hordoznak a kontextusról
Az előfeltevések (preszuppozíciók)
- Több fajta: logikai, nyelvészeti, pragmatikai
- Pragmatikai előfeltevés: a lényegi nyelvi aktus végrehajtása előtt implicit módon feltételezett propozíciók (Stalnaker)
vagyis: olyan szemantikai előfeltevések, amiket a beszélőknek feltételezniük kell ahhoz, hogy megértsék a mondatot
- Dinamikus fogalom: a megnyilatkozás előtt a hallgatónak nem kell feltétlenül birtokában lennie az előfeltevésében bennfoglalt tudásnak – utána ez a tudás kiegészítheti, megváltoztathatja a közös ismereteket
- Mey: a nyelvtanilag nem kódolt pragmatikai jelentések fontosságát támasztja alá preszuppozíciókkal
- Példa: a beszélő csak akkor tudja előfeltevéseit megosztani a hallgatóval, ha a hallgató is birtokában van a megfelelő ismereteknek
a. Gorbacsov Jelcint igazi marxistának nevezte, és ekkor Jelcin sértegetni kezdte őt. (azoknak, akik ismerik az 1990-es évek Szovjetúnió-beli történeseit, helyes a mondat)
b. Jelcin Gorbacsovot igazi marxistának nevezte, és ekkor Gorbacsov sértegetni kezdte őt. (a furcsaság nyelvi eszközökkel nem fedhető fel, az előfeltevés rejtett: Gorbacsov nézeteit Marx inspirálta, ezért nincs oka megsértődni.)
c. Bush Gorbacsovot igazi marxistának nevezte, ekkor Gorbacsov sértegetni kezdte őt. (semmi értelme a visszavágásnak, ugyanis Bush az „igazi marxista” kifejezést csak dicséretként használná egy olyan államférfira, aki marxista)
- Következtetés: vannak olyan jellegzetességek, amik nem írhatók le nyelvészeti szempontok alapján. – a jelentés a használókkal és a társadalmi viszonyokkal van kapcsolatban
A megoldás: A pragmatika kettős, nyelvészeti és társadalmi meghatározottsága
- Mey: a pragmatika a nyelv tanulmányozása a használat emberi kontextusában – nyelvhasználat: az a folyamat, amelynek segítségével az emberek a nyelvi jelentéseket eszközül használva különböző célokból kommunikálnak
- A kommunikáció folyamatát a társadalomban meglévő feltételek irányítják
|