Ren� Descartes

�

�

Az �jkori filoz�fia k�t �ramlata halad p�rhuzamosan Kantig.

����������� - racionalista

����������� - empirista

Descartes racionalista.

�

Megb�zhat� ismeretek rendszer�t akarja kialak�tani, mert �gy v�li, hogy amit eddig tanult az nem megb�zhat�. Mindent egyes�vel akar megvizsg�lni, �s amihez a legkisebb k�ts�g is f�r, azt elveti. K�s�bb ezt t�l nagy feladatnak tal�lja, hiszen t�l sok az ismeret. Az Elm�lked�sekben visszakozik, megval�s�thatatlannak v�li a feladatot, hiszen az ismeretek sz�ma v�gtelen. M�sik megold�st tal�l: nem egyes�vel kell megvizsg�lni az ismereteket, hanem az ismeretek k�z�tt hierarchi�t kell fel�ll�tani. Val�di feladat: elegend� csak az alapelveket alapos elemz�s t�rgy�v� tenni, �gy �ll�thatjuk fel a hierarchi�t. Ha az alapelvek hamis ismeretekre �p�lnek, az oda tartoz� �sszes elvet el kell vetni.

�

Milyen forr�sb�l erednek a t�ved�sek?

�

1. Amit l�tunk abban biztosak lehet�nk - k�zv�leked�s. Erre �rz�ki csal�d�sokkal c�fol r� D. De nem minden l�tv�ny csal�d�s.

�

2. �lom argomentum: ilyenkor a val�s�g az, hogy alszom. De �lmomban ugyanolyan tapasztalatra teszek szert, mint amikor �bren vagyok. Olyan az �lom, mint amikor a fest� k�pzeletbeli t�jat fest, vagy portr�t. Csak a k�pzelet�nkben van meg az az ember, akit lefest. Az elemek, amikb�l az �lom �ssze�ll val�sak. De lehet olyan festm�ny is, int �lom is, amely semmi sem igaz. Csak sz�neket �s form�kat l�tunk (a kort�rs m�v�szetre kell gondolni). A fest�nek kellenek a sz�nek, ezek n�lk�l nem tud festeni, mint ahogy �lmodni sem tudunk sz�nek n�lk�l.

�

3. D�mon argomentum: Isten k�zvetlen�l �ltet bel�nk gondolatokat, ak�r �bren vagyok, ak�r nem. Isten �gy teremtette meg Descartes megismer�s�t, hogy ha valamir�l D. azt hiszi, hogy igaz, akkor abban csal�djon. Isten, a v�gtelen j�s�g nem tenne ilyet, nem f�r �ssze vele. A csal� Isten fogalma ellentmond�sos volna. Elk�pzelhet� Isten gonosz vari�nsa, egy d�mon, aki k�pes D.-t megt�veszteni. „Csaljon meg engem, ahogy csak akar, de azt nem tudja el�rni, hogy ne engem t�vesszen meg.” Ha minden gondolata is t�ves D.-nak, van egy igaz gondolata, az, hogy a d�mon �t t�veszti meg, teh�t D. l�tezik, ebben nem tudja �t megcsalni. Teh�t D. az �ltal�nos k�telyt is vissza tudja verni.

�

Ekkor felvet�l egy k�rd�s: mi vagyok �n? ki vagyok �n?

�

Van egy korl�toz�s: am�g engem megt�vesztenek, addig nem lehet a l�tez�semben megt�veszteni. Csak ekkor lehetek biztos a l�tez�semben.

�

Gondolkod� l�lek: nem tartozik ide a test meg az �rz�kszervek, csak a l�nyem gondolkod� eleme, amelyre igaz volt, hogy engem t�veszt meg a d�mon.

Nem mondja ki sz� szerint, de ez van benne: Gondolkodom, teh�t vagyok.

�

A filoz�fia c�lja gyakorlati D. szerint.

Etika: milyen m�don mondja meg, hogy mit kell tenn�nk?

C�lja van: gyakorlati.

Az embernek (lelke halhatatlan) nem csak az e vil�gi l�t�t kell alapul venni. A cselekedeteknek er�nyesnek kell lenni�k, hogy �dv�z�lhess�nk.

Sz�ks�gesek a megfelel� ismeretek, mert ha azok nem igazak, akkor olyan cselekedeteket hajtunk v�gre, amik negat�vak. Ez sz�k intervallumban eleny�szik, de hossz�ban fontos.

�

A k�ts�get az�rt kell nagy fokon vizsg�lni, hogy ez �ltal a bizonyoss�g krit�rium�t is maxim�lis fokon �rj�k el.

Nem szabad, hogy az emberek k�ts�ges ismeretek tudat�ban hozz�k meg d�nt�seiket.

Teol�giai: Istent�l kaptuk a megismer� k�pess�get. Ha Isten nem biztos�totta a bizonyoss�g lehet�s�g�t, m�gis el�t�l minket, akkor � a b�n�s �s nem mi. Ez persze lehetetlen. Isten igazs�gos b�r� �s lehet�v� tette sz�munkra a megismer�s lehet�s�g�t (j� �s rossz felismer�se).

Minden ember k�pes a megismer�sre, csak rajtunk m�lik, hogy haszn�ljuk-e vagy sem. Ha nem tudjuk bel�tni egy-egy t�tel igaz volt�t akkor ink�bb tart�zkodjunk az �t�let hoz�st�l.

�

�