Platón
2007.12.27. 13:53
PLATÓN: AZ ÁLLAM
Dialogikus formában íródott: szereplők között párbeszéd folyik, de a szereplők nem egyenrangúak, hanem a dialógusok főszereplője Szókratész (akinek filozófiájával szinte csak itt találkozhatunk, ezen kívül jelentősebb egyedül Xenophón: Emlékezések Szókratészről c. műve).
Platón-Szókratész műfaj: korai dialógusok közel állnak eredeti Szókratész-filozófiához, de Platón fejlődésével eltávolodik ettől, innentől kezdve Szókratész Platón szócsöve lesz
Platón feldolgozza a megelőző filozófiai hagyományt, integrálja azt saját nézetrendszerébe; akikre reagál:
ˇ Pardemidész: filozófiája, hogy a létező egy és mozdulatlan – a nem létezőre gondolni sem szabad, de nem is lehetséges. Különbség van a tapasztalható és a valódi világ között, a megismerés nyelvi-logikai eszközökkel történik, de csak a létező az, ami megismerhető. A létező egy, mert: ha 2 részre oszlana, akkor valami el kéne, hogy válassza; ha ez a valami egy létező dolog, akkor nem választhatja szét a létezőt, mivel annak a része, ha viszont nem létező, akkor nincs J, tehát a létező: egy. Ez a felfogás hasonlít Zédón látszat-ellentmondásaihoz, pl. a gyorslábú Akhilleusz és a teknősbéka esete: elméletben ha Akhilleusz akármilyen kis előnyt ad a teknősnek a futóversenyben, sohasem érheti utol, mert előbb be kell hoznia a teknős előnyét, de mire behozná, a teknős már – ha csak kicsit is – továbbhaladt, így ezt megint be kéne hoznia. Tehát a folyamat a végtelenségig ismétlődik; ez az ellentmondás a tapasztalati és az értelmi megismerés között (mert ugye a tapasztalat az, hogy Akhilleusz seperc alatt beéri és lehagyja a teknőst). Pardemidész és Zédón elméletei képezik Platón ideatanának alapját.
ˇ Hérakleitosz: Platón kritizálja elméletét, miszerint minden mozog és örökké változik + a tűz a legfőbb akhé (őselv), ez a világ logikai mintája (hiszen megfoghatatlan, állandóan változik – „nem lehet kétszer ugyanabba a patakba lépni”). Platón szerint az értelmi próbálkozás a megismerésre ez alapján eleve kudarcra lenne ítélve, mivel nem lenne mit megragadni; szerinte a tapasztalati világ létezői valóban állandóan mozognak, változnak, de a megismerés során nem a változó létezők, hanem a bennük megtalálható, állandó lényeget ragadjuk meg gondolati úton (mivel ez nincs alárendelve a tapasztalati világ változásának). Az így szerzett ismeret a tudás (mert amit megismertünk, az később sem változik meg, nem kell állandóan átértékelni) – a tudás a létezőre, a nem tudás a nem létezőre irányul. A tudás értelmi képességünk, de csak igazi filozófusok tehetnek rá szert, akik meg tudják különböztetni a valódi lényeget a látszattól – mert a látszat ismerete nem valódi tudás, hiszen az változik: ez a „vélekedés” vagy „sejtés” (de persze ez több a nem tudásnál, hiszen az a nem létezőre vonatkozik). A valódi megismerés túllép a sejtésen; pl. nem lennének szép dolgok, ha nem létezne maga a szépség – a megismeréshez pedig ezt kell meglelni.
Nem csak olyan létezés van, amely az érzékszerveinkkel tapasztalható, van egy másik alakja is (minden fogalomnak).
A különálló létezőből részesülnek az érzékszerveink.
Általános fogalmak: IDEÁK
Platón a lélekvándorlást elfogadta (itt az egyiptomi hatás érvényesül).
A lélekvándorlás gondolata majd Descartesnél lesz fontos. Platoónál a lélekvándorlás kedvező és pozitív elmélet, mert megalapozza evilági létünk és tevékenységünk felelősségét, gondolni kell a következményekre (a szerint születünk újjá, hogy hogyan éltük le az előző életünket).
Platón megállapítja, hogy a világban látható szép és jó dolgokat akkor látjuk igazán, ha észrevesszük a mélyebb gondolati tartalmat is – ezt is ismerni kell. Ismerni kell még a vonatkoztatási pontokat és szempontokat, amelyekhez képest helyezkednek el a szép és jó dolgok a világban. Vannak olyan emberek, akik a gondolati tartalmat nem is akarják felismerni, de ilyen emberek nem is képesek irányítani az államot. Látni kell az ideákat (gondolatokat, eszméket).
Őrök: a társadalom irányítói, feladatuk: a jó ideáját kell tanulmányozniuk.
Van-e a megismerésnek számunkra hasznos vonatkozása?
Nem, mert nem vesszük észre a mélyebb tartalmat, így tök fölösleges törekedni a megismerésre, mert nem vezet a felismerés boldogságához. Így a felismerés semmire sem jó.
Sok idea van, de mind a jóhoz viszonyítja magát. Van jó a ló ideájában, a szék ideájában… stb. Minden idea részesedik a jó ideájából, ha nem részesedik, akkor nincs értelme
Arisztotelész anyag és forma elmélete: a világ egy passzív anyag, ami az ideáktól kapja a formáját. Arisztotelész Platón elgondolásához készít keretet.
Platón nap hasonlata:
Mint ahogy a nap megvilágítja/láthatóvá teszi a látható dolgokat, úgy a jó ideája felismerhetővé teszi a felismerhető dolgokat.
Gondolati (eszmei) megismerés
Érzékelhető dolgok Csak megismerhető, de nem érzékelhető
dolgok (gondolati megismerés)
Párhuzamosság figyelhető meg Platón szerint:
Megvan a látható dolog és a látó szerv, a szem. Megvan a látás képessége (a szemben) és a láthatóság képessége. De még hiányzik egy közeg: a fény (közvetítő közeg, ami a napból ered)
↓
LÁTÁS
Megvan a megismerés tárgya és megvan a lélek. Megvan a megismerhetőség képessége és megvan a megismerés képessége is a lélekben. A közvetítő közeg az igazság.
↓
FELISMERÉS
Ha létrejön a megismerés, akkor beszélhetünk igazságról.
Honnan ered az igazság?
A fény a napból ered → az igazság jó ideájából (a jó ideájából részesülnie kell annak a dolognak, amit megismerünk).
Más a jó és más a jó szülötte (pl. igazság).
Osztott vonal hasonlat:
4 féle lehet a megismerésünk tárgya és 4 féle a megismerő képesség (birtokosa a lélek).
Elgondolható dolgok (ideák)
Axiómák: nem végső fogalmak, hanem visszavezethetők alapabb fogalmakra, fel kell ezeket bontani, ez a dialektus felismerés
Matematikai (axiómákból kiindulva, bizonyításon keresztül) és geometriai felismerés (képekből kiindulva és képszerűen is megjelenik a felismerés)
Látható és érzékelhető dolgok
Tükröződés (vízfelületen vagy üvegen, sima fényes felületen is). Tükörképek vagy másolatok ezek.
A tükörképek eredetiei vannak legalul.
Egy idea sok példányban valósul meg. Pl. sok ló van a világon, de ló ideája csak egy.
A megismerés 4 féle képessége:
- ész képessége: dialektikus módon megismerjük az alapvető fogalmakat
- értelem képessége: matematikai és geometriai felismerés
- hit képessége: tükröződések
- találgatás képessége: tükröződések tárgyai
Mi a különbség a hit képessége és a találgatás képessége között?
Jó példa rá a Barlang hasonlat:
Az emberek a barlang kijáratának háttal ülnek. A barlang falán árnyak mozognak. Olyan, mint a mozi. A tűz biztosítja az árnyképek megjelenését. Az emberek háta mögött van a tűz, és a vetítővászon a barlang fala. A film: a tűz és az emberek között egy út vezet, ami elé egy falat húztak fel. Itt különféle személyek járnak, akiknek csak a feje látszik a fal miatt. Ezek az emberek a fejükön faragott képeket és szobrokat visznek. Ez a mozifilm.
Platón feloldja a hasonlatot: mi vagyunk a barlanglakók, a mi világunk vetül ki.
A hasonlatban dupla rejtjelezés van:
1. A valódi figurákból árnyak lesznek, olyan mint a bábjáték (a hordozott szobrokból) Erre épül a 2. szintű rejtjelezés
2. A valódi világban vannak olyan alakok, amiket egyáltalán nem látnak (a tárgyakat hordozó embereket, akik megbújnak a fal mögött)
3. szűrő: nem mindegy, hogy melyek azok a tárgyak, amiket nem látnak → ezek jelentős dolgok, mint pl. a mozgatók (a tárgyakat hordozók). Ezek utalnak az igazi, lényeges okokra, amiket nem mindenki képes észrevenni és ezeket még árnyék formájában sem látják.
Mit hallanak a barlanglakók és ezek milyen forrásból származnak?
- A mozgatók (akik a tárgyakat mozgatják) hangokat adnak ki, de a barlanglakók nem közvetlenül hallják ezeket a hangokat, hanem visszaverődések formájában. Platón szerint a falakról verődik vissza a hang, ez az alacsony fal miatt van, ami mögött a mozgatók elrejtőznek. Platón az árnyakra a görög tükröződés szót használja.
A közönség (barlanglakók) le van kötözve a nyakuknál és a lábuknál. Egy idő után egyeseket feloldoznak. A felszabadított barlanglakók elindulnak kifelé, észreveszik a valódi tárgyakat: a tüzet, a mozgatókat. A barlang kijáratához egy meredek út vezet (ez szimbolizálja a felemelkedést), de ez az út nemcsak meredek, hanem göröngyös is. A felszabadított barlanglakónak esze ágában sincs végigjárni ezt az utat, de mégis kijut. Hogyan? Húzzák, vonszolják őt. Nem a saját akaratából megy ki a szabadba. A szeme nem bírja a nagy fényt, ezért először homályosan majd tisztábban lát.
Egyre több a fény:
Milyen tárgyakkal találkozik a barlanglakó?
- a csillagokat szemléli
- fényes tárgyak felületén a tükröződéseket
- a tükörképek eredetieit
- a Napot (legvégén, legfőbb jót)
Hogy ezeket megismerte a barlanglakó, már nem szeretne visszamenni a barlangba. Kényszeríteni kell őt (megint), hogy visszatérjen és segítsen felvilágosítani a társaikat, de bolondnak tartják őt és megvetik a többiek.
A mi életünk is olyan, mint a barlanglakóké.
|