Fogalmak
2007.12.03. 17:48
Fogalmak
Ablaut: Mgh-változás, mely a szónak új nyelvtani funkciót ad.
Affrikáta: Olyan msh, amelynek képzésekor a toldalékcsőben fokozatosan szűnik meg egy teljes zár.
Agglutináló nyelv: Olyan nyelv, ahol a szavakat olyan elemek hosszú sorozata alkotja, melyek mindegyike egy-egy meghatározott jelentést fejez ki.
Alapnyelv: Egy kikövetkeztetett elődnyelv.
Alkalmazott nyelvészet: Nyelvészeti elemek, módszerek vagy eredmények alkalmazása gyakorlati problémák megoldásához.
Allofón: Egy fonéma hallhatóan különböző, környezettől függő variánsa.
Alveoláris mássalhangzó: Msh, melynek képzésekor a nyelv a felső fogsor mögötti kiemelkedéssel érintkezik.
Apokopé: Szóvégi szótag, hang vagy betű eltűnése.
Approximáns: Olyan msh, melynek képzésekor a hangképző szervek megközelítik egymást, azonban zár vagy súrlódás nem jön létre. = közelítő hang, súrlódás nélküli msh.
Artikulációs fonetika: A fonetikának az az ága, mely a hangképző szerveknek a beszédhangok képzésében játszott szerepét vizsgálja.
Artikulátor: Egy adott beszédhang képzésében szerepet játszó hangképző szerv.
Beágyazás: Egy nyelvtani egység egy másik egység része lesz. (pl. A férfi, aki távozott, a nagybátyám volt.)
Belégzéssel képzett hangok: Befelé mozgó légárammal képzett hangok. =inspirációs/ingresszív hangok
Beszéd: A nyelv szóbeli közvetítő közege.
Beszédhang: A beszédfolyamat legkisebb érzékelhető diszkrét szegmentuma.
Bukkális hang: Az arcüregben összesűrített levegővel képzett hangok.
Csettintő hang: Velarikus légáramlási mechanizmussal képzett beszédhang.
Dentális msh: Olyan msh, melynek képzésében a nyelv hegye és peremei, valamint a felső fogak vesznek részt. (foghangok)
Diakrón nyelvészet: A nyelvek időbeni változásának vizsgálata.
Dialektus: Nyelvi változat, melynek sajátos nyelvtana és szókincse felfedi használója területi vagy társadalmi hovatartozását.
Diftongus: 2 egymást követő, egymással nem azonos mgh kapcsolata, egy szótagot képeznek.
Diglosszia: Egy nyelv két, eltérő társadalmi funkciókat betöltő változatának használata egy közösség egészében.
Ejektíva: Glottális légáramlási mechanizmussal képzett msh.
Érintőhang: A szájpadlás és a nyelv egyetlen gyors érintésével képzett msh.
Faringális hang: A garatban képzett hang. =garathang, torokhang
Félmagánhangzó, félmássalhangzó: Mind a msh-k, mind a magh-k bizonyos tulajdonságaival rendelkező hang.
Flektáló nyelv: Olyan nyelv, mely a nyelvtani viszonyokat elsősorban flexióval fejezi ki. =szintetikus nyelv
Fonáció: Zönge előállítása a hangszalagokkal
Fonéma: Egy nyelv hangrendszerének legkisebb jelentés megkülönböztető szereppel bíró egysége.
Fonetika: A beszédhangok előállítását, terjedését, érzékelését vizsgáló tudomány.
Fonológia: A nyelvek hangrendszerének vizsgálata.
Garat: A torok gégefő feletti része.
Gégefő: A légcsőnek a hangszalagokat magában foglaló része.
Gemináta: 2 azonos msh egymásutánja egy morfémában. =kettőzött msh.
Glottális hangok: A gégefőben, a hangszalagrész zárásával vagy szűkítésével képzett hangok. =hangszalaghang
Glottális légáramlási mechanizmus: Légáramlási mechanizmus, mely a hangszalagrést használja rezgésforrásként az impolzívák és ejektívák képzésekor.
Glottális zárhang: A hangszalagrés zárjának hallható felpattanása.
Glottis: hangszalagrés, a hangszalagok közti nyílás.
Grammatika: nyelvtan.
Hangképzés: Beszédhangok képzésére szolgáló, a levegő áramlását módosító fiziológiai folyamatok. =artikuláció
Hanglejtés: A hangmagasség jelentés-megkülönböztetést szolgáló használata a beszédben. =intonáció
Hangmagasság: A hang rezgésszámának hangérzete.
Hangminőség: A beszéd állandó, mindig hallható, egy adott személyre jellemző sajátsága.
Hangsúly: Egy szótag hangerőtöbbletének mértéke kiejtéskor.
Hangszalagok: Két izomszövetszalag a gégefőben, melynek rezgése hozza létre a zöngét.
Hangszín: Azonos hangmagasságú, hangerősségű és időtartamú hangokat megkülönböztető hangtulajdonság, amit a felhangok különbözősége okoz.
Hasonulás: Beszédhangok egymásra hatása, miáltal hangképzésük hasonlóvá válik.
Hiátus: Különböző szótagokhoz tartozó, közvetlenül szomszédos mgh-k kapcsolata.
Idiolektus: Egy egyén nyelvi rendszere.
Izoglossza: Egy nyelvi jegy használatának területi kiterjedését mutató vonal a térképen.
Jelentésbővülés: Jelentésváltozás, mely során a szó jelentésének terjedelme bővül.
Kardinális magánhangzók: A magánhangzók azonosítására szolgáló, a hangképzési és hallási ítéletek egyesítésén alapuló vonatkoztatási pontok együttese.
Képzési hely: egy beszédhang képzésének anatómiailag meghatározott helye a toldalékcsőben.
Képzési mód: A msh képzésekor a toldalékcsőben képződő fő akadály jellege.
Kerekség: Az ajkak vizuális megjelenése, mely lehetségessé teszi a kerek és réses kontrasztot. =ajakkerekítés
Kétdialektusú: Olyan személy, aki 2 dialektust képes használni.
Kétnyelvű: Rendszeresen két nyelvet használó közösség vagy személy.
Koiné: Helyi nyelvi változat, mely standard nyelvvé vált.
Kompetencia: Egy nyelv nyelvtani szabályrendszerének tudattalan ismerete.
Középső (nyelvállású) hang: A felső és az alsó nyelvállás közötti nyelvemelkedéssel képzett mgh.
Köztes magánhangzó: Két szomszédos kardinális mgh közé eső mgh.
Kreol: Pidgin nyelv, mely egy közösség anyanyelvévé vált.
Labiális hangok: Az egyik vagy mindkét ajak aktív használatával képzett hangok. =ajakhangok
Labiodentális msh: Msh, melynek képzésekor az alsó ajak aktívan érintkezik a fogakkal. =ajakfoghangok
Laterális msh: Olyan msh, melynek képzésekor a szájban keletkező zár egyik vagy mindkét oldalán a levegő képes kiáramlani.
Lingua franca: Különböző anyanyelvű emberek kommunikációs közege.
Magánhangzó: Zár vagy hallható súrlódás nélkül képzett hang, mely szótagközépként funkcionálhat.
Másodlagos artikuláció: A kevésbé fontos akadály olyan hangoknál, melyek képzésében két hangképzési helynek is szerepe van.
Mássalhangzó: Szótagszélként funkcionáló beszédhang, melynek képzésekor a toldalékcsőben zár vagy hallható súrlódást okozó szűkület jön létre.
Msh-torlódás (cluster): Egy szótag elején vagy végén álló msh-k csoportja.
Morféma: A nyelvtan legkisebb, jelentést hordozó egysége.
Nazális msh: Olyan msh, melynek képzésekor a lágy szájpadlás leereszkedik, a levegő az orrban rezonál.
Nyelvcsalád: Közös őstől származó nyelvek csoportja, melyeket rendszerint családfa formájában ábrázolnak.
Nyelvi relativizmus: Feltevés, mely szerint a nyelvi szerkezet meghatározza a beszélő világképét.
Nyelvi tervezés: Egy ország nyelvhasználatát érintő hivatalos szándékok és célkitűzések.
Nyílt magánhangzó: A lehetséges legalsó nyelvállással képzett mgh.
Obstruensek: Akadállyal képzett hangok. =zörejhangok
Orális hangok: Szájban képzett beszédhangok.
Palatális hang: A kemény szájpadlásnál képzett hang.
Palatoalveorális msh: A fogmeder és a kemény szájpadlás közötti területen képzett msh.
Percepciós fonetika: A fonetikának a beszédhangok észlelését vizsgáló ága.
Pergőhang: Olyan msh, melynek képzésekor a hangképző szerv gyorsan, többször megérinti a másikat.
Pidgin: Strukturálisan egyszerű, funkcionálisan korlátozott nyelv, melynek nincsenek anyanyelvi beszélői.
Poliszintetikus nyelvek: Az ilyen nyelvek bonyolult morfémasorokkal fejeznek ki olyan tartalmakat, amelyeknek más nyelvekben szószerkezetek felelnek meg. =inkorporáló nyelvek
Progresszív hasonulás: Hasonulás, melynél a hangra a megelőző hang hat.
Regresszív hasonulás: Hasonulás, melynél egy hangra az őt követő hang hat.
Rekonstrukció: Fennmaradt szövegek összehasonlító nyelvészeti elemzése egy korábbi, nem adatolt nyelvi állapot feltárására.
Rekurzív szabály: Egymás után többször is alkalmazható nyelvtani szabály.
Réshang: Msh, melynek képzésekor 2 hangképző szerv olyan közel kerül egymáshoz, hogy a közöttük átáramló levegő hallható súrlódást okoz. =frikatíva, spiráns
Retroflex hangok: Hangok, melyek képzése során a nyelv hegye visszahajlik a fogmeder hátsó része és a kemény szájpad közti területhez. =kakuminális hangok
Rezgésszám: Az egy másodpercre eső ciklusok száma. =frekvencia
Standard nyelv: Nagy presztizsű nyelvi változat, melyet egy közösség intézményesített normaként használ.
Standardizálás: Egy alak vagy nyelvhasználat standard nyelvvé tétele.
Szájpadlás: A száj felső részét alkotó csontos boltozat. =velum
Szegmentum: A beszédfolyamat legkisebb diszkrét egysége.
Szemantika: jelentéstan
Szemiotika: Valamennyi emberi kommunikációs forma jeleinek vizsgálata.
Szibiláns: A nyelv elülső részén csatornaszerű szűkülettel képzett, sziszegő hangzású réshang.
Szinkópa: Szóközepi hangok vagy betűk kiesése.
Szinkrón nyelvvizsgálat: A nyelvet egy feltételezett időpontban vizsgáló megkülönböztetés.
Szintaxis: mondattan
Szociolektus: Egy társadalmi dialektus.
Szociolingvisztika: A nyelv és társadalom viszonyának vizsgálata.
Szonoráns: Viszonylag szabad légárammal képzett zöngés hang. =zengőhang
Szupraszegmentális hangjelenség: Egynél több szegmentumra terjedő hangjelenség.
Többnyelvű: Több nyelvet használó személy vagy közösség.
Umlaut: Hangváltozás, melynek során egy mgh a következő szótag magánhangzójának hatására megváltozik.
Uvula: ínycsap, ínyvitorla
Uvuláris: Olyan msh, melynek képzésében a nyelvhát és az uvula vesz részt.
Velarikus: Olyan hangok, melynek képzésénél a levegőt a lágy szájpadlásnál létrehozott zár hozza mozgásba, pl csettintő hangok.
Veláris: Olyan msh, melynek képzésében a nyelv hátulja és a lágy szájpadlás vesz részt.
Ventrikuláris szalagok: A hangszalagok felett elhelyezkedő lebenyek. =álhangszalagok
Vernakuláris: Egy közösség elsődleges nyelve vagy dialektusa.
Zárhang: A toldalékcső valamely pontján létrehozott teljes zár hirtelen felpattanásával képzett msh. =explozíva
Zárt magánhangzó: A hallható súrlódás nélkül lehetséges legmagasabb nyelvállással képzett mgh.
Zönge: A hangszalagok rezgésének hallható eredménye.
Zöngétlen hang: Hangszalagrezgés nélkül képzett hang.
Zöngétlenedett hang: A normálisnál kevesebb zöngével képzett hang.
|