A feudális uniók korszaka

(XIV. – XV. század)

XIII. – XIV. század: feudalizmus kialakulása

• Parasztság: hűbéri függés – magánúrbér fizetése, szolgáltatások, adófizetés egyháznak is
• Fő rendek: nemesség, papság, parasztság
  Dánia: városi polgárság is
• Központosított monarchiák
• Hűbéri közigazgatási rend

Viszályok: királyi hűbérbirtokosok és a püspökök kezdeményezték – önállóságra törekedtek

Dánia: XIII. század közepe
1250: Abel herceg emberei megölik Erik Plovpenning királyt

Svédország:

1306: Birgert megfosztják testvérei a tróntól – Birger megöli őket

1318: hűbérurak elűzik Birgert

Következmény: politikai széttagoltság

Dánia: 1241: Schleswig (Abel birtoka) önálló lett

Svédország: 1310: szétomlik királyi és hercegi részre

XIV. század eleje: dán királyok elzálogosítják birtokaikat német hercegeknél

1332: Dánia részekre bomlik, nincs király

Norvégia: XIV. századtól gazdasági hanyatlás

Északon a feudális széttagoltság később jelentkezett, és rövidebb, mint Európában.

• Hűbérbirtok: időhöz kötött, feltételes, nem öröklődő
• Földbirtokos parasztok, akik világi urak földjeit tartották kézben – kisebbek
• Arisztokrácia: korlátozott mentesség
• Hűbérurak gyengébbek – akkor alakultak ki a birtokaik, amikor a parasztok jövedelmezősége nőtt
• XIV.-XV. század: mezőgazdasági válság
• Hűbérurak: nem akartak független hercegségeket, ellenálltak az egyeduralkodói törekvéseknek
• Arisztokrácia: élén a papság
  feudális alkotmányosság ideológiájának hordozója (XIII.-XIV. sz. törvényhozási korlátozás)
  időszakos gyűlések: király hívta össze, legfontosabb ügyekben döntött

XIII.-XIV. sz.: államtanácsok (riksrĺd) – királyi hatalom korlátozása

1319: Magnus Eriksson (svéd), 1320: II. Kristóf (dán)

• Eskü: megőrzi a papság és az arisztokrácia kiváltságait
• Királyok választhatósága

Rendi monarchiák megszilárdulása.

• Korlátozott királyi hatalom
• Befolyásos arisztokrata tanács
• Sokára tűnik el: Dánia XVII. sz., Svédo. XVIII. sz.

A német expanzió és a kalmari unió

Idegen uralkodó választás – királyi hatalom korlátozása az állami egység csorbítása nélkül, hűbérállamok közti personalunióhoz vezetett
uralkodó: megtartja az adott állam törvényeit, figyelembe veszi az arisztokrácia véleményét

XIV. század: skandináv országok közti unió

• Szoros nyelvi és kulturális rokonság
• Rokoni és vagyoni kötelékek – előkelő családoknak mindhárom országban voltak birtokai

Külső körülmény: erősödő német expanzió a XIV. században

Formái:

• Gazdasági alárendelés: külkereskedelmi kiváltságok
• Bevándorlás: kézművesek, ércbányászok, lovagok, kereskedők
• Területi hódítás

Hanza: észak-német kereskedővárosok szövetsége

• Monopólium áruk skandináviai bevitelére és kivitelére
• Nagy hatalom Norvégiában – gabona-behozatal
• Befolyásos réteg a városokban
• Vezető szerep az önkormányzatokban
• Hanza kereskedelmi központok: Bergen, Visby

Kézművesek, ércbányászok

• Bányavidékeken letelepedés
• Gyors asszimilálódás

Áru- és pénzviszonyok, technikai ismeretek meghonosodása.

Dánia:

XIII. század: egyre több német kereskedő (Schleswig, Dél-Jylland) – földbirtokok német kézben

XIV. század: holsteini grófok a dán királyok hitelezői – Dánia tényleges urai lesznek

IV. Valdemár (1340-1375)

• állami egység helyreállítása
• nem sikerül megdöntenie a Hanzát
• 1370: Hanza kiváltságai + dán birtokok és halászterületek

1386: Schleswig és Holstein egyesül

1319-től: Magnus Eriksson – Svédország és Norvégia közös királya

1380: IV. Olav (dán, Magnus unokája) – megkapja a norvég trónt

Svédország: Mecklenburgi Albrecht elnyomja az arisztokratákat

Olav korán meghal. – anyja: Margit (Dánia és Norvégia tényleges ura)

1389: elűzik Albrechtet

Margit meggyőzi az arisztokráciát, hogy fogadják el unokáját királynak – Pomerániai Erik (német)

1397: Kalmari unió

• Koronázás
• Unió létrehozása – Dánia elsőbbsége