SZENT ÁGOSTON

Mik hatottak rá?

- manicheizmus: a jó és a rossz küzdelme. Sötétség vs. Világosság.

- platonikus (neoplatonikus) eszmék: Platón követői pl.: Plotinos. Csak egy elv van a Hen.

Plotinus (H)enneádjai.

Vallomások. 10. könyv:

Isten kereséséről szól. Az egész Vallomások egy irányított önéletrajz.

Hogyan indult el, hogyan kereste, hogyan találta meg Istent.

A 10. könyv már nem életrajz, hanem következtetések. Általánosan teszi fel a kérdést: Hogyan találjuk meg Istent?

- külső világban keresi: kérdezi a folyók halait, a mező virágait – ti vagytok-e Isten? Válasz- nem, de minket is Ő teremtett. Szent Ágoston rájön, hogy a külső világban csak Isten lenyomata található.

- belső keresés: el kell különíteni az Énen belül a testi valót és a lelket. A lélek irányítja és élteti a testet. Amire emlékszem az van a lelkemben. Ha Szent Ágoston a lelkében megtalálja Istent, akkor emlékezés formájában találja meg. Ha Isten elhagyta őt, akkor elfelejti Őt.

Isten nem csak az ő lelkében van meg. A hely fogalmát máshogy kell használni: Isten nem csak a lélekben, hanem a lélek fölött is van. A lélek belső embere, aki irányítja és élteti a lelket: Isten. A hely itt nem térbeli megjelölés.

7. könyvben hasonlat:

Ágoston sokat látta a tengert (végtelenség szimbóluma)

„Olyan az Isten a lélekhez képest, mint a tenger a szivacshoz képest.”

A tenger úgy élteti és táplálja a szivacsot, mint Isten a lelket.

A lélek és az emlékezet ugyanaz Ágoston szerint, de az emlékezet egy képesség.

Máshol Ágoston úgy nyilatkozik, hogy az emlékezet a lélek gyomra – senki sem azonos a saját gyomrával.

A léleknek vannak érzelmei:

                        - harag

                        - vágyakozás

Ha haragszom, az a lelkemben van, de ha már emlékszem a haragomra, akkor már nem haragszom (annyira). Ez a lélekben és az emlékezetben van.

Hogyan tartalmazza az emlékezet a tárgyait?

- érzékszervi tapasztalat útján bekerülő tárgyak – ezeknek a képe kerül be az emlékezetbe (ugye egy igazi szék nem kerülhet be)

- nem érzékszervi tapasztalat útján bekerülő tárgyak: ezek intellektuális / mentális / gondolati / elmeszerű tárgyak, ezek teljesen megvannak az emlékezetünkben, pl.: geometriai tételek vagy a szabad művészetek.

Hogyan jutunk ezekhez a tárgyakhoz?

Platón: „A tudás nem más, mint visszaemlékezés.”

A csecsemő amint nő, egyre több ideát ismer fel, mert az előző életében valamilyen folyó partján csodálhatta az önmagukban látszó, tiszta ideákat. Így a tárgyak születésünk óta ott vannak az emlékezetünkben, de olyan részében, amit nem tudunk minden pillanatban használni.

Pl.:

- az emlékezetünk mély barlangjában: van egy felszíni réteg, ezt rögtön lehet látni, amint belépünk a barlangba, de van egy mélyebb rész, ami nem látszik rögtön, és kutatni kell.

- rejtett zug – hasonlat, metafora

- „emlékezetem ágas-bogas sátor tábora” – rendezetlen, össze-vissza vannak a sátrak a táborban és nem látni, hogy mit csinálnak az emberek a sátrakban, de feltárható.

- „emlékezetem tágas csarnoka” – rendezett, de az oszlopok mögött megbújhatnak tárgyak, ha más irányból közelítünk, más szemszögből nézzük, akkor megláthatjuk őket. Egyébként messzire és sok mindent lehet látni.

- „emlékezetem rejtett öble” – ezek a tárgyak egy öbölben vannak. Ágoston egy tengerjárón van , látja a partot, de nem látja a kikötőben a kisebb-nagyobb dolgokat az öböl miatt. Egy öböl mindig több oldalról zárt, de szépen lassan ők is behajóznak az öbölbe.

Ezekben a rejtett zugokban az ismereteink részei találhatóak fajták szerint rendezve. Elő kell hozni és össze kell állítani ezeket a részeket (puzzle) ezt pedig csak tanulással lehet elérni.

Isten keresés legfőbb akadálya: a felejtés – az emlékezet nem úgy működik, ahogy kéne neki. Az emlékezetben benne van a felejtés is. Emlékszem arra, hogy felejtette.

Ha emlékszünk arra, hogy felejtettünk, akkor a felejtés nem volt tökéletes, hiszen akkor lenne tökéletes, ha egyáltalán nem emlékeznénk a felejtésre.

Felejtés: minden tárgynak van egy külső burka (legyen az gondolati, vagy valódi tárgy), ha felejtünk akkor ez a külső burok eltűnik.

De ezt a burkot még birtokoljuk (ha emlékszünk a felejtésre), nem tűnt el teljesen, a burok pedig rámutat a tárgyra és elindítja bennünk az újrafelismerést.

Pl.: tojás és héja (ez Áron példája), nincs meg a tojásunk, de megvan (egyben) a héja. A héjból elkezdünk következtetni, hogy mi lehet benne, ugye a formával tisztában vagyunk.

Keresés és megtalálás modell:

- elveszítjük

- keressük

- megtaláljuk

(ki gondolta volna…)

A megtalálás feltétele:

- Pl.: egy asszony elveszíti a drachmáját, valaki megtalálja, felveszi, odaviszi az asszonynak, és ezt kérdezi: „ez volt az?”.

 Az asszony csak akkor válaszol igennel, ha emlékszik, hogy milyen volt a drachma, tehát a megtalálás alapvető feltétele az emlékezés.

Boldogság: minden ember ezt keresi, nincs kivétel.

Ha az emberek keresik a boldogságot, akkor valamikor elvesztették azt. Csak akkor lehet, bárki boldog, ha tudja, hogy milyen volt a boldogság. Mindenki ismeri a boldogságot, minden ember emlékszik a boldogságra, csak elfelejtették. Ebből az következik, hogy mindenki volt már boldog.

Ha életünk kezdetétől keressük a boldogságot, akkor mikor voltunk boldogok?

Ágoston erről nem nyilatkozik, Platonista, mégsem mondja ki, hogy a lélek a születésünk előtt volt boldog (olyan, mint amikor a valamilyen folyó partján önmagukban csodálhattuk az ideákat, a boldogság ideáját is, majd ittunk a folyó vizéből és mindent elfelejtettünk).

Milyen módon tartalmazza az emlékezet a boldogságot?

- „Olyan, mint amikor Karthágó képére gondolok?” - itt boldog időket töltött Ágoston

Emlékezet tárgyai:

                        - tárgyak képmásai: ilyen Karthágó is

                        - Mentális / gondolati tárgyak: az emlékezet rejtett zugaiban vannak meg

Nem, nem ilyen módon.

- „Olyan, mint amikor egy számra gondolok?”

Nem, mert a számot birtokoljuk, amikor rágondolunk (fel tudjuk használni összeadáshoz, kivonáshoz), a boldogságot nem birtokoljuk, amikor rágondolunk (nem tudjuk felhasználni).

- „Olyan, mint az ékesszólás?”

Nem feltétlenül birtokoljuk, amikor rágondolunk. Eléveti.

- „Olyan, mint az öröm?”

  „Talán így van a dolog.” – válaszolja saját magának Ágoston (határozott egy pali)

Bármilyen öröm megfelel a példának?  - Nem.

                        - érzékszervek által okozott öröm

                        - az igazságban való örvendezés – ez a boldogság

Az emberek sok mindenről azt hiszik, hogy igaz (torzul az igazsághoz való viszony) és amikor kiderül, hogy nem az, boldogtalanságot eredményez. (pl. azt, hiszed, hogy megtaláltad az igaz szerelmet, de amikor otthagy a párod, kiderül, hogy nem az, akkor elég boldogtalan vagy)

Boldogság (?) – itt egy kicsit lemaradtam

Pozitív viszony a környező világhoz, amelyben nem éli meg negatívan az alany, hogy kiderül, hogy nem igaz.

János evangéliuma szerint: Isten=boldogság

Ágoston kísértései:

- szexuális kísértés: álmában paráználkodik – felébred, de emlékszik az álmára, úgy véli, hogy bűnös dolgokat csinált álmában, de nincs bűntudata, mert álmában csinálta, így enyhébb elbírálás alá esik a dolog.

Istenhez beszél (kvázi gyón) és ezt kérdezi Tőle: „Amikor én alszom akkor én nem én leszek?” – hát választ nem kapott.

- torkosság kísértése: legegyszerűbb kísértés. Az étel kell az életben maradáshoz, de örömöt is okoz. Hol a határ a kettő között?

Istenhez: „Mert nem szeret Téged Uram az, aki melletted mást is szeret.”

- hangok kísértése: pl. templomi ének, örömet okoz a szép ének hallgatása, továbbá elvonja a figyelmet a prédikációról. Ágoston legszívesebben száműzné, de azokra az egyszerű emberekre is gondol, akiknek csak zenével lehetséges az ima (?).

- kíváncsiság kísértése: hogyan tudjuk a látvány kísértésétől elkülöníteni?

                  ↓                                                           ↓

      tudásra irányul                                      a szép dolgokra irányul

                                             Ezek terelnek el Istentől.