Kant

Kant nagyra értékelte Hume-ot.

„Hume ébresztett fel dogmatikus szendergésemből.”

Kant kritikai filozófiáját élete végén fogalmazta meg.

Művei:

- Tiszta és kritikája (ez kell nekünk) – ismeretelméleti és metafizikai nézőpontok

- Gyakorlati ész kritikája - etika

- Ítélő erő kritikája – esztétikai elképzelések

Klasszicista, a német filozófia első nagy alakja

Kant Hume egy eszményét vizsgálta, vagyis hogy milyen az apriori tudás természete…

- minden tudás tapasztalattal kezdődik, de nem feltétlenül abból ered.

- a megismerés folyamata a tapasztalással kezdődik, az érzékszervek munkájával.

Hume szerint: az analitikus igazságok (mat. geo. tételek) és az apriori jelenségek megegyeznek, teljesen ekvivalensek.

Kant szerint ez nem igaz, amik analitikusak azok aprioriak, de fordítva ez nem igaz.

Minden analitikus apriori, de nem minden apriori analitikus. Tehát az analitikuson kívül is van apriori eljárás

Ismeret:

• Analitikus: az állítmány az alany része/részfogalma, az állítmány semmi újat nem mond az alanyról. Pl.: minden test kiterjedt (a test fogalma magában foglalja a kiterjedtséget). Csak levezet, nem bizonyít.
• Szintetikus: az állítmány nem része az alanynak, mindig bővítő ítélet, hozzátesz és kiegészít. Ilyen az összes tapasztalati tudomány összes állítása Pl.: A fal fehér. (nem csak fehér falak vannak – hozzátett valamit). Itt a tapasztalat alapozta meg az alany és az állítmány közti kapcsolatot. Csak a tapasztalat tud megalapozni szintetikus ismereteket.

Léteznek apriori szintetikus ismeretek is, ezek a metafizikai tudományok. A metafizika Hume szerint nem tudomány, mert se nem matematikai, se nem tapasztalati. Kant az ellenkező következtetésre jut, szerinte fel kell karolni a metafizikát.

Kanti metafizika:

- messziről fut neki – Kopernikuszi fordulat (kicsit később tárgyalva). Más tudományt is vizsgál előtte.

• Logika: ez vált legrégebben tudománnyá, az ész önmaga tárgya, így nem ütközött ellenállásba, ezért alakulhatott ki könnyen.
• Matematika: korán valódi tudománnyá emelkedett
• Tapasztalati tudományok (pl.: fizika, kémia): pl.: Galilei maga választotta különböző súlyú golyókat gurít le egy lejtőn, majd megállapítja, hogy mivel ugyanannyi idő alatt értek le, így a súlynak nincs hatása a leérkezés idejére. Ebben a kísérletben G. megkérdezi a természetet, ami a tanú szerepét játssza

Akkor helyes a megismerés, ha a megismerés megfelel annak a tárgynak, amit vizsgálunk.

Pl.: Ez a fal fehér – ez akkor számít helyes ismeretnek, ha a fal valóban fehér.

A tárgyak igazodnak a mi megismerő képességünk tulajdonságaihoz, nem a megismerés feladata az igazodás. Pl.: - ez a fal fehér (tudom, hogy unalmas a példamondat…)

Ha nem rendelkeznék színlátással, vagyis a megismerő képességem egyik tulajdonságával, akkor nem mondhatnám, hogy ez a fal fehér…

Tér és idő – érzékelés formái, nem a dolgok rendezőformái… (???)

Milyenek ezek a tárgyak önmagukban? Még mielőtt a tapasztalat alapján megismernénk őket…

- senki nem tudhatja

- nevük: magának való dolgok (Ding am sich)

Ha elkezdünk tapasztalatot gyűjteni egy dologról (értsd: megtapogatjuk, ránézünk), akkor jelenséggé válik és ellentmondás lenne, hogyha a jelenség létezik, akkor az a dolog ami megjelenik az nincs. – Ezért kell feltételeznünk a magának való dolgok létezését.

„Az ember két világ polgára”

- jelenség-világ

- magának való dolgok világa

Tiszta ész kritikája: erre a két világ dologra utal.

A spekulatív észt azonosítja a jelenségvilággal.

A valóságban a törvényszerűségek csak a jelenségvilág törvényszerűségei.

Hume szerint: az egész világ nem több mint jelenség – ezzel Kant nem ért egyet, hiszen neki ott vannak a magának való dolgok, amiknek a törvényszerűségeit a metafizika írja le.

Szolipszizmus – az egész világ nem több, mint az én képzetem. Kant szerint ez az ész botránya. A valóságos világ a magának való dolgok világa.

Nem tudok szabadon dönteni és nem is létezem, ha csak jelenség-világ van. A jelenség-világban az okság szigorúan érvényesül, mindennek van oka. Az atomok mozgása determinálva van. Ha ez így lenne, akkor nem én döntenék. Az ember létezésének, pedig alapvető feltétele a szabadság (akár döntési szabadság). Ez a jelenség-világban nincs meg, hiszem minden szigorúan determinált. Kell hogy létezzen egy másik világ, ahol megvan a szabadság – magának való dolgok világa.

Kopernikuszi fordulat:

transzcendens: a megismerés rajtam kívül eső dolgai

immanens: a megismerésemen belüli tulajdonságok

transzcendentális megismerés: a megismerés módja a megismerésem képességeiből ered és lehetőséget ad a külső világ tárgyainak megismerésére.

Azon immanens tulajdonságokat kell keresni, amik lehetővé teszik a külső tárgyak megismerését.

Le kell-e rombolnom a tudást, hogy a hit számára teret nyerjek?

- a tiszta spekulatív észt korlátozni kell, mert jogosulatlan igényeket támaszt, inzultálja a vele konkurens többi ágazatot. Megsemmisíti a metafizikát és az emberi lény létezését.