I)       Az irodalom és az életrajz

-        irodalomkutatás egyik legrégibb és legelterjedtebb módszere az író személyiségére és életére alapozott magyarázat

·          1. az életrajz magyarázza és megvilágítja a tényleges költői termést

·          2. életrajz önmagában vett érték ® az ember személyiségét állítja előtérbe

·          3. a művészi alkotás pszichológiáját akarja tanulmányozni

-        életrajz: ősi irodalmi műfaj, kronológiailag és logikailag a történetírás része

-        életrajzíró feladatai: értelmezni a dokumentumokat, a leveleket, a szemtanúk beszámolóit, az emlékezéseket, az önéletrajzi nyilatkozatokat, dönteni az anyag eredetiségéről

-        Mennyire van joga az életrajzírónak ahhoz, hogy saját céljainak megfelelően használja föl maguknak a műveknek a tanúságát? Mennyire érdekesek és fontosak az irodalmi életrajz eredményei maguknak a műveknek a megértése szempontjából?

-        korai források: oklevelek, anyakönyvi bejegyzések, házasságlevelek, bírósági akták + a művek tanúsága

·          az írókra nem lehet átruházni hőseik eszméit, érzelmeit, nézeteit, erényeit és bűneit

·          érvényes a lírai költemény „én”-jére is

·          a magánélet és a mű közötti kapcsolat nem egyszerű ok-okozati viszony

-        számos költő egy sereg önéletrajzi nyilatkozatot hagyott hátra: magánlevelek, naplók és önéletleírások, ünnepélyes megnyilatkozások

-        költő két típusa: objektív és szubjektív (rejtőzködő és önfeltáró)

·          objektív: „a költő negatív képessége”; a világ előtt való nyitottsága, konkrét személyiségének eltűntetése (novelle, lovagregény, reneszánsz szonettek, Erzsébet-kori dráma, népköltészet nagy része)

·          szubjektív: személyiségének bemutatására törekszik, önarcképet akar rajzolni magáról, vallani akar és kifejezni magát

-        téves az a vélemény, hogy a művészet tiszta, egyszerű önkifejezés, személyes érzések és élmények rögzítése

-        könnyen előfordulhat, hogy a műalkotás inkább az író „álmát”, mintsem valóságos életét testesíti meg, vagy „álarc” csupán, az „anti-Én” kivetítése

-        Mi a személyiség szerepe az irodalomban?

-        a költő műve lehet álarc, dramatizált stilizáció, de gyakran saját élményeinek, a saját életének stilizálása

-        mik voltak a költő olvasmányai, milyen személyes kapcsolati voltak más tollforgatókkal, milyen utazásokat tett, milyen tájakon, milyen városokban élt és szerzett benyomásokat ® irodalomtörténeti problémákat tisztázatnak

-        nincs olyan életrajzi adalék, amely módosítani vagy befolyásolni tudná a kritikai ítéletet

-        nincs összefüggés „őszinteség” és művészi érték között

II)     Az irodalom és a pszichológia

1. az író (mint típus és mint egyén) pszichológiai vizsgálata

2. az alkotófolyamat tanulmányozása

3. irodalmi műben előforduló pszichológiai típusok és törvények kutatása

4. az irodalomnak az olvasókra gyakorolt hatása

      1.

-        a költő „megszállott”

-        mindenkinek vannak olyan fogyatékosságai, melyek ösztönzőként hatnak

-        ha az író neurotikus, a neurózis vajon műve témáit nyújtja-e, vagy csak motivációját?

-        Freud felfogása nem egészen következetes ® szerinte az író megátalkodott neurotikus, akit alkotómunkája tart vissza az idegösszeomlástól, de egyszersmind a szakszerű kezeléstől is; a költő a társadalom által elismert álmodozó, ahelyett, hogy a jellemén változtatna, inkább megörökíti és publikálja fantáziáit

-        maga az alkotás is a külvilágban végzett munka egy neme (ezt nem látja be Freud)

-        milyen viszonyban van a képzelet a hittel?

-        eidetikus képzelőerővel (nem utóképekről vagy emlékképekről van só, jellegük mégis érzéki, perceptuális) ® szimptomatikus képesség ® szinesztézia, színes hallás

-        Jung: az egyéni „tudattalan” alatt foglal helyet a „kollektív tudattalan”

-        Jung négy fő típusát a gondolkodás, az érzés, az intuíció, illetve az érzékelés domináns jellege határozza meg, és az extrovertált vagy introvertált jelleg bontja alosztályokra

·          homo scriptor

·          költő: megszállott (spontán, ihletett, próféciás, vátesz ® primitív költő, sámán, romantikus, expresszionista, szürrealista) és műves (jól képzett, dolgát értő, felelős ® bárdok, reneszánszok, neoklasszicisták) ® a nagy költők egyszerre mindkettők

-        Nietzsche: Apollón és Dionüszosz

-        Ribot:

·          plasztikus: élénk vizuális képzelőerővel rendelkező költő, aki a percepció révén elsődlegesen a külvilág megfigyeléséből merít ösztönzést

·          diffluens (auditív és szimbolikus): saját érzéseiből merít, azokat vetíti ki olyan ritmusokban és képekben, amelyek egységét hangulatának ereje teremti meg

-        Rusu:

·          szimpatikus típus

·          démonikus-anarchikus

·          démonikus-kiegyensúlyozott

      2.

-        „alkotó folyamaton” az egymásra következő mozzanatok teljes sorozatát értjük, az irodalmi mű tudatalatti eredetétől kezdve egészen azokig a végső javításokig, amelyek egyes írók esetében az egész folyamat legigazibban „alkotó” szakaszát képezik

-        Erlebnis (élmény) és Dichtung (költészet)

-        a művész minden benyomását művészete alakítja; nem nyers tapasztalatokat akkumulál

-        „inspiráció” – az alkotás tudattalan tényezője (múzsák, szentlélek…)

·          Elő lehet-e idézni inspirációt? ® beidegzettségek, serkentőszerek, rítusok (tudatalatti felszabadítása) anyagi okok, évszakok, napszakok…

-        Van-e a papírra vetés módjának kimutatható hatása az irodalmi stílusra?

·          toll, írógép (újabban számítógép), diktálás

-        tudatos vagy technikai jellegű eljárások

-        asszociáció („szellemesség”), disszociáció („ítélet”), kombináció (új egész alkotása egymástól függetlenül tapasztalt elemekből)

-        közvetítő eszköze a szó ® szimbolikus használat

-        asszociáció alapjai: idő- vagy térbeli érintkezés, hasonlóság, különbözőség

-        elbeszélő írónál: jellemalkotás és a történet „invenciózussága”: eredeti, valóságos emberek másolata, plágium

-        csak a belülről, lehetségesként felismert énjeinkből támadhatnak „eleven hősök”, azaz nem „lapos”, hanem „körüljárható” figurák

-        Milyen viszonyban vannak ezek az „élő jellemek” a regényíró valódi énjével?

-        Használható-e a pszichológia maguknak az irodalmi műveknek az értelmezésére és értékelésére?

·          átírások, javítások; alternatívák: kidomboríthatják a végső szöveg egyes értékeit

      3.

-        a művek nem elsődlegesen pszichológiai tanulmányok vagy elméleti megnyilatkozások, hanem drámák vagy melodrámák, amelyekben a realisztikus lélektani motivációnál fontosabb a helyzetek hatásossága

-        a műben a pszichológia igazság csak akkor teremt művészi értéket, ha növeli a komplexitást és koherenciát – egyszóval: ha művészet

III)              Az irodalom és a társadalom

-       az irodalom társadalmi intézmény, közvetítő eszköze, a nyelv a társadalom alkotása

-       a költő a társadalom tagja és a közönséghez szól, ha csak hipotetikusan is

-       az irodalomnak társadalmi haszna, funkciója is van

-