A pragmatika mibenléte

(Szili Katalin: Tetté vált szavak. A beszédaktusok elmélete és gyakorlata. 19.-25. oldal)

Problémák a meghatározással:

• El kell különíteni a nyelvészeten belül, a szemantikához való viszonyát kell tisztázni
• Kapcsolódási pontok és eltérések keresése a társadalomnyelvészet, a pszicholingvisztika és a pragmatika között
• Kötődik az alkalmazott nyelvészet egyes területeihez (pl. nyelvoktatás-elmélet)

Definíciók

Morrisi trichotonómia: szintaxis, szemantika, pragmatika – a pragmatika a jeleknek a jelek értelmezőihez való viszonyát vizsgálja.

2 fontos elem:

• A nyelv használójának megnevezése (az új „főszereplő”)
• A jelentésnek az értelmezőtől függő felfogása

George Yule: 4 definíciót gyűjtött össze

1. Pragmatika: a beszélő jelentésének tanulmányozása („the study of the speaker meaning”)

• Az  emberek többet vagy mást fejeznek ki, mint amit a mondataik önmagukban jelentenek
• 80-as évek vége: ellentétes irányzat – jelentés = hallgató jelentése

2. Pragmatika: a kontextuális jelentés tanulmányozása („the study of contextual meaning”)

• Hogyan interpretálja a hallgató a beszélő megnyilatkozását egy bizonyos kontextusban
• Hogyan hat a kontextus a mondanivalóra
• A beszélő hogyan felelteti meg mondandóját az egyéb körülményeknek

3. Pragmatika: annak tanulmányozása, miképpen érthetünk a kommunikáltakból többet, mint amit mondanak („the study of how more gets communicated than is said”)

• A hallgató hogyan következtet a megnyilatkozások illokúciós erejére

4. Pragmatika: a viszonylagos társadalmi távolság kifejezésének tudománya („the study of the expression of relative distance”)

• A kommunikáció társadalmi jellegéből indul ki
• Pl. az udvariasság tanulmányozása

A definíciók értelmezési lehetőségei

Tágabb felfogás: a társadalmi aspektus alkalmazása

• Magában foglalja azt, ami a használót mint társadalmi lényt jellemzi
• A használó valós célok megvalósítása érdekében használja a nyelvet
• Társadalmi környezet: a nyelvhasználó fejlődését biztosító bázis; segíti, hogy a verbális tevékenységek végbemenjenek

Szűkebb értelmezés: a nyelv és a nyelvi kontextus viszonya

• Beszélő jelentésének leírása: szigorúan a nyelvészet módszereivel
• Levinson: a pragmatika a nyelv és a kontextus közti azon viszonyok tanulmányozása, amik grammatikalizálódtak vagy kódolva vannak a nyelvi szerkezetekben
• Példa: kérés kifejezése (Ide tudnád adni a sót?; Elkérhetném a sót?)
  nyelvünkben ezek a grammatikalizálódott alakok vannak meg erre a beszédaktusra – anyanyelvi kompetencia része, hogy ismerjük a kérdéseket alkotó nyelvi elemek ilyen használatát
  hallgató: dekódolja őket, azonosítja a jelentést
• Kontextus: használó környezete is beletartozik
  példa: Kovács úr: Dél van. – nem csak a pontos időt jelzi, hanem azt is, hogy mindig délben ebédelnek – sürgetést is jelenthet, ha nincs időben kész az ebéd

A szűkebb értelmezés kritikája

Pragmatikai viszonyok nyelvtani szabályokba foglalásának gátjai: implikatúrák és előfeltevések.

Az implikatúrák

• Grice: amit mondunk el kell különíteni attól, amit átadunk – implikatúra: amit közlünk
• 2 eszköz arra, hogy többet közöljünk, mint amit mondunk: konvencionális és társalgási implikatúrák
• Példa:
  a. A magyarok pesszimisták. (azt mondjuk, amit közölni szeretnénk)
  b. János magyar, tehát pesszimista. (konvencionális implikatúra)
  c. János magyar. =pesszimista (társalgási implikatúra: hallgatóra vonatkoztatott)
• Társalgási implikatúra: mindig egy konkrét társalgási helyzettel összhangban értelmezzük a mondanivalót.
  példa: A: Mennyi az idő? – B: Épp most ment el a busz.
  látszatra értelmetlen, de ha tudjuk, hogy a busz naponta egyszer egy adott időben megy el B háza előtt, és ha A ezt tudja, akkor helyes a válasz
• Nincsenek olyan szemantikai egységek, amelyek információkat hordoznak a kontextusról

Az előfeltevések (preszuppozíciók)

• Több fajta: logikai, nyelvészeti, pragmatikai
• Pragmatikai előfeltevés: a lényegi nyelvi aktus végrehajtása előtt implicit módon feltételezett propozíciók  (Stalnaker)
  vagyis: olyan szemantikai előfeltevések, amiket a beszélőknek feltételezniük kell ahhoz, hogy megértsék a mondatot
• Dinamikus fogalom: a megnyilatkozás előtt a hallgatónak nem kell feltétlenül birtokában lennie az előfeltevésében bennfoglalt tudásnak – utána ez a tudás kiegészítheti, megváltoztathatja a közös ismereteket
• Mey: a nyelvtanilag nem kódolt pragmatikai jelentések fontosságát támasztja alá preszuppozíciókkal
• Példa: a beszélő csak akkor tudja előfeltevéseit megosztani a hallgatóval, ha a hallgató is birtokában van a megfelelő ismereteknek
  
  a. Gorbacsov Jelcint igazi marxistának nevezte, és ekkor Jelcin sértegetni kezdte őt.
  (azoknak, akik ismerik az 1990-es évek Szovjetúnió-beli történeseit, helyes a mondat)
  
  b. Jelcin Gorbacsovot igazi marxistának nevezte, és ekkor Gorbacsov sértegetni kezdte őt.
  (a furcsaság nyelvi eszközökkel nem fedhető fel, az előfeltevés rejtett: Gorbacsov nézeteit Marx inspirálta, ezért nincs oka megsértődni.)
  
  c. Bush Gorbacsovot igazi marxistának nevezte, ekkor Gorbacsov sértegetni kezdte őt.
  (semmi értelme a visszavágásnak, ugyanis Bush az „igazi marxista” kifejezést csak dicséretként használná egy olyan államférfira, aki marxista)
  
  
• Következtetés: vannak olyan jellegzetességek, amik nem írhatók le nyelvészeti szempontok alapján. – a jelentés a használókkal és a társadalmi viszonyokkal van kapcsolatban

A megoldás: A pragmatika kettős, nyelvészeti és társadalmi meghatározottsága

• Mey: a pragmatika a nyelv tanulmányozása a használat emberi kontextusában – nyelvhasználat: az a folyamat, amelynek segítségével az emberek a nyelvi jelentéseket eszközül használva különböző célokból kommunikálnak
• A kommunikáció folyamatát a társadalomban meglévő feltételek irányítják