Hume

Lockot következetlennek tartotta.

Locke szerint: az elménkben ideák vannak és a legtöbb ismeretünk az érzékszervekből ered.

Hume: mást nem lehet szemlélni az elménken belül csak az ideákat, ezeket lehet összehasonlítani. A világ az elménkben lévő ideák rendszere.

Locke idea-rendszere túlzottan tág volt, hiszen szerinte idea minden, amivel az elménk ébrenléti állapotban foglalkozik

Hume: ennyi sok különböző dolgot nem lehet egyetlen fogalom alá vonni. Az elménkben nem csak ideák/eszmék/gondolatok vannak, hanem ezeket megelőző dolgok is. Vannak ideák és benyomások.  Csak magam vagyok – solus ipse (bevallom  fogalmam nincs, hogy hogy jön ez ide, valami olyan rémlik, hogy én létezem körülöttem meg minden csak képzelt – de nem biztos, semmi sem biztos)

Élénkség és elevenség foka szerint kell osztályozni, így lehet eldönteni, hogy egy bizonyos dolog benyomás vagy eszme.

Okságra vonatkozó vizsgálódás: (hűűűű itt már alig volt nyitva a szemem, pedig ez fontos, kérdezi a vizsgában, megmondta). A vizsgálódás tárgyainak teljességét magába foglalja.

-         Eszmék közötti viszonyok: mat. geo. tudományok tárgyai. Pl.: pit.-tétel vagy 3x5=30:2 (aritmetikai tétel). Tétel, melynek a tagadása feltétlen ellentmondást foglal magában Pl.: 3x5≠30:2. Szükségszerűen igaz a tétel. Az ideák használati körével összeegyeztethetetlen, hogy hamis legyen.

-         Tények: az állításban szereplő ideák használati köre nem határozza meg az állítás igazság tartalmát, de az ellenkezője is lehet igaz. A tapasztalat határozza meg. Pl.: a nap holnap fel fog kelni – csak tapasztalaton alapul, nem tudhatjuk biztosan. De csak az egyik lehetőség teljesülhet egy időben. Vagy felkel a nap vagy nem.

Okság: a későbbi a korábbinak az oka, a szükségszerűség nem tapasztalható.

Akárhányszor A előfordul B mindig követte.

Ha A elmarad B is el fog maradni.

Tapasztalatból következtethetünk, hogy A oka B-nek.

Az okság alapja a megszokás (azonos irányba mutató rendszeres tapasztalás)

A múltra a jövő hasonlít – ha nem így lenne, akkor tök felesleges lenne a múltat fürkészni.

Ezért kell gyűjteni a tapasztalatokat a múltról, hogy minél több ismeretünk legyen a jövőről.

Apriori-jelenségek: tapasztalat előtti, tapasztalattól független

Ennyit Hume-ról, de még visszaköszön a továbbiakban. J