A feröi nyelv

     az Anglia és Izland között fekvő Feröer szigetek lakóinak nyelve (44 000 ember, Dániában még 10 000-en beszélik)

     viking telepesek leszármazottai,tehát a nyelv az óészakiból fejlősött ki, elszigeteltség

     legrégibb írásos emlék a Seyđabrćviđ,1298-ból, eltérések az óészakitól

     ezen kívül rúnák,oklevelek, valamint a szájhagyomány útján megőrzött feröi balladák

     1840-ben vált hivatalos nyelvvé a dán melett

     1939 óta az oktatás és egyház nyelve

     1948 óta önnálló kormány, melynek nyelve a feröi

     XVIII – XIX. sz.ban a nemzeti öntudat megerősödik

Jens Christian Svabo, balladák feljegyzése, írásbeliség alpjainak lefektetése

Rasmus Rask, feröi nyelv grammatikájának első rendszeres leírása

Venceslaus Ulricus Hammershaimb, az egységes feröi helyesírás megteremtője,1854-ben adta ki „Feröi nyelvtant”, mely pár apró változtatással, de ma is érvényes.

     Etimológiai módszert használta, hangsúlyozva az izlandival való rokonságot(óészaki alapnyelv)     írott és beszélt nyelv közti különbség elmélyülése

     Jacobsen szerint viszont az íroztt nyelv kommunikatív funkcióját kell hangsúlyozni (ortográfia, a tórshavni dialektusra alapozva, melyben a legerősebb a dán behatás)

     Rövid időre „broyting”: ortográfia, melyben mindkét reformer elképzelése ötvöződik

     Később mégis a Hammershaimb-féle ortográfiát viszik  keresztül     nyelvtervezés alapja a feröi egy régibb formája

Hangtan:

     ÁBC grafémái: a,á,b,d,đ,e,f,g,h,i,í,j,k,l,m,n,o,ó,p,r,s,t,u,ú,v,y, ý, ć, ř (vagy ö)

     3 nyelvjárásterületre oszlik, legjelentősebb a kp-i szigetek, különösen a főváros, Tórshavn környezete, melynek nyelvhasználata egyre inkább köznyelvi normává válik

     mgk ejtése különbözik, hosszú-rövid: a[a]-[εa], ey[ε]-[ει]

     í általában diftongus, ř ejtése labiális [œ] vagy [ř:], y, ý ejtése megegyezik i,í ejésével, ć ejtése pedig a-éval

     jellemző biz. Fokú palatalizáció, ill affrikata-ejtés: djór(állat),

genta(lány); skip(hajó), skjóta(lőni)

     đ-t általában nem ejtjük: blađ [blεa] - levél, vagy hiatus-töltő hangnak használják: suđur [su:wur]-dél, leđriđ [lεgri]-a bőr

újizlandival hasonlóságot mutat:

     hv hangkapcsolat ejtése [kv]: hvat [kvεat]-mi, ll, nn gyakran [dl], [dn]: fjall [fjadl]-hegy

     preaspiráció kk, tt, pp esetében: gakk! [ga^hk]- menj!

     asszimiláció nv > javnt [jamt] illetve; avn [aun], havn [haun]-kikötő

Nyelvtani szerkezete:

     nyelvtani szerkezete megegyezik az új- ill. Óizlandival

     megőrizte minhárom nemet, 2 számot, 4 esetet (nom.,acc.,gen.,dat.)

     de a genitívet cask földrajzi helymeghatározásokban, szilárd szószerkezetekben, és szóösszetételekben használja:

millum Grřnlands og Íslands; til skips-fedélzeten; arbeiđsmađur-munkás

     a köznyelv prepozíciós körülírásokat kedveli:  ein koppur av te - egy csésze tea

     erős és gyenge ragozás megkülönböztetése, szuffixált névelő használata:

bátur-csónak > báturin- a csónak

     önállósult határozott névelő: hin gamli- az öreg

     a régi duális a szem.névmások közül kiszorította az eredeti többesszámot vit-mi, tit-ti, ez a birt.névmásokra is vonatkozik okkara-miénk, tykkara-tiétek

     a 3.személy szem.névmáse az izlandihoz hasonló: hann, hon, tađ

     ein és tveir (egy,kettő) számnevek mindhárom nemben ragozhatók

     különbség az erős és gyenge igék között (erős igék 6 csop., gyenge igák 4 csop.)

     létige alakjai: eri-vagyok, ert-vagy, er-van, eru- vagyunk,vagytok,vannak,

többi alak vera

     mint a többi északi germán nyelvben általános a reflexive képzés, összetett igeidők, segédigék alkalmazása